Interjú Elfriede Jelinekről, készítette Bán Zoltán András
Ismered személyesen?
Nem ismerem személyesen. Levelet váltottam vele, mármint e-mailt. Válaszolgatott a kérdéseimre. Úgy hatvanat tettem fel neki a Pihenő című drámájával kapcsolatban. Kb. a 25. kérdés után elege lett a válaszadásból, ezt írta: „Van nektek épp elég zsenitek, te is meg tudod csinálni egyedül.” És valóban, hatalmas koncentrációval és nagy amortizációval (a saját lehasználásommal) meg tudom csinálni.
Rövid bevezető Elfriede Jelinek Árnyék (Eurüdíké mondja) c. színművéhez
Mit tehet az ember, ha korábbi rabtartója akarja kiszabadítani újabb rabságából? Ha kiderül, hogy újabb rabsága nemhogy nem rosszabb az előzőnél, hanem egyenesen nyitott kapu a szabadsághoz? A válasz egyszerű: előre kell menekülni, irány a szabadság!
Jelinek attól drámaíró, hogy az egyszerű válaszokat belehelyezi közös kulturális terünkbe, és ott rendez nekik amolyan akadályversenyt. Az egyszerű válaszok így kezdenek bonyolódni, belebonyolódni a saját addig fel sem tett kérdéseikbe.
Elfriede Jelinek ötven éve a pályán
Szar!, csattant fel a vizsgázó, miután otthagyta az orgonát. Szar!, kiáltotta a pódiumon, saját vizsgateljesítményét értve alatta. Vagy rajta. Ez volt a rajtja, egyszersmind a Les Adieux. Mindez a Wiener Konzerthaus épületében, az úgynevezett Mozart-teremben, egy szupernehéz Messiaen-mű, a Les yeux dans les roues eljátszása után.
