Felütöm a naplót, a naplopót. Miért Bécsbe? Csak. 

Bécsbe Bécsért jár az ember. Aki Bécsbe jár, a lehetőségeihez jön vendégségbe. Amíg az embernek vannak lehetőségei, addig jár Bécsbe az ember. 

Korsó az ember és Bécs a kút. Mégse Bécsben törik az ember, nem a Grabenen törik össze, igaz, díszmagyar sincs rajta, hogy kiröhögjék. A keresztjét meg belül hordja, jó nagy van neki, éppen arányos hozzá. Az is kész röhej. Hogy ilyen arányos. 

Pont, mint az ember, akkora. Mint én. Egy az egyben. Úgy jár Bécsbe az ember, mint aki keresztet nyelt. Nagy keresztem, hol szereztem? Nem szaroztam, ide hoztam. Aranyból van, én kerestem. 

Bécs aranyos hozzám. Hát persze, nekem nem Bécs a keresztem. Bécs a kutam, nem a keresztutam. A kereskedőknek az, keresztút ősidők óta. Bécs keresztbe tett Pestnek, Pestnek és Budának, a kereskedőknek is, igen, de mivel kereskedem én? Kezeskedem róla, hogy semmivel. Nincs elvámolnivalóm. Nincs elrámolnivalóm. 

Elrémülnivalóm sincs, itt nincs min. Pláne ha tévét sem nézek, újságot sem olvasok. Nem nézek, nem olvasok. Inkább a keresztemre koncentrálok: írok. Bécsben Bécsről, Pesten Pestről. Pesten sem nézek tévét, ott sem olvasok újságot. Budán sem. 

Nem olvasnak engem sem, valamit valamiért. Forog a viszontság, a karma őszentsége: hogy mit akar ma? Mikor tegnap sem akart. A karma nem olvas, nem néz, olyan, mint én. A karma a keresztre koncentrál: ír. Nem akar, aztán mégis. Pesten is, Bécsben is. 

A karma nem nyög, ha nem nézik, nem olvassák. Most sem, tegnap sem, holnap sem. Mi érdekes van ebben?, kérdezi. Tényleg, mi? Mi van a lenyelt keresztben? A közöny lenyelt keresztben. Na és? Itt álljunk meg, mondja a karma, kiszállok. 

Bécs árumegállítóhely. Megállít engem, kiszállítja a karmát. Ki szállítja a karmát? Van karmaengedélyem? EU-s a karmám? Szálljon ki, mielőtt a közöny lenyelné keresztben, szálljon ki, mielőtt a torkomon akadna. 

Mi ez: ellenőrzés? Határ? És a karmák szabad áramlása? És a keresztút? Úgy látszik, áru vagyok. Rám is vonatkoznak előírások. Áru vagyok! Hahó, ez itt a promó. Nézzék meg jobban. Ne féljenek, nem robban. Látják? Egy naplóíró. Egy karmakiszállító. Egy madárijesztő. 

Ha árut lát, Bécs elemében van. Az áru beszáll, és mire felébred, Bécsben van. Jé, ott az olajfinomító, és az már a Gasometer! És arra van a Naschmarkt, szombaton bolhapiac, az áru odakívánkozik. De nem oda való. 

Idevaló, vagy ide se. Új áru, bio, verskorpa. Internetes meleg tejjel lefeletyelhető. Nem akad senkinek a torkán, nem maradt benne kereszt, egy szál se. Kiszállt. Illetve kiszállították, Bécsbe. Tessék fogyasztani, tisztelt lehetőségek! Éljenek vele. 

Bécs a világ legélhetőbb városa. Idén is az. Kilencedszerre is. Tíz emberből öt mosolyog. És minden tíz mosolygóból hét nő. Nem a plakáton mosolyognak, hanem séta közben, a boltban, a buszon, a metrón. Tízből heten. 

Ki számolta ki? Egy amerikai HR-es cég. Egy befektetési minősítő. Mégpedig tizennyolcból kilencszer ugyanazt. Ugyanazt a Bécset. Bécs fekszik az amerikaiaknak. Le is fekszik nekik? Örömmel! Gyertek és nyertek! Na ne, ez már bulvár! 

Mit tudunk erről mi, keresztet nyeltek? Járunk mi ott, ahol a pénz ledobja magáról a kultúrát? Ki ismeri a tőke hálószobatitkait? Mármint Marxon kívül. A sajtó? A sajtó ebből él. A vállalkozói bulvárból. A piac feltakart lepedőfoltjaiból. És?! 

Bécsen legalább látszik, ami Pesten nem, hogy az üzlet öröm. Nem tudni, milyen áron szerzik meg örömüket a bécsiek, a bécsi mosolygók, de tudni látszanak az örömről. Lehet, hogy a vicsort palástolja a mosoly? Lehet, hogy Bécsnek Párizs az, ami Pestnek Bécs? 

Budapestnek jobb a fekvése, Bécs mégis jobban fekszik. Nem mint fekvőrendőr, mert abból itt tizedannyi sincs, mint nálunk, hanem mint örömforrás az idejövőknek, az üzleti, kulturális és kulináris élvezetkeresőknek. 

Lehet, hogy nem a kínálata jobb a miénknél. Hanem ahogy felkínálja magát, felkínálja az árut, felkínálkozik az árunak, nekem, nekünk. Mintha egész Bécs egy nagy opera volna és Mozart-egyenruhás jegyárus benne minden ember. 

Most szálljunk ki, ez itt a Josefstadt. Pfeilgasse, Nyíl utca, jaj a szívem, megérkeztünk, a versmüzli elfogyott, jön a próza.

 Litera Netnapló, 2018. nov. 19.