Júdáségetés

Eredetileg embermentésről és fákról szerettem volna egy facebook bejegyzést írni, de eltérített egy húsvéti esemény.
Ez az egész nekem sovány így. Megint a lengyeleken verjük el a port? Ahogy az egész holokausztért a németeken? Nem kedvelem az etikai dualizmust. Jók: mi, rosszak: ők.
Miért a pruchnikiak viszik el a balhét egyedül? Szörnyű, amit csinálnak, nem adnám oda a gyerekemet júdásverést gyakorolni. De pár kattintás és kiderül: mind Lengyelországban másutt, mind Csehország bizonyos régiójában, mind a világ más-más részein (Latin-Amerika, Görögország, sőt már Nigéria is becsatlakozott) ma is dívik a húsvéti júdásbüntetés (akasztás, verés, égetés, vízbe fojtás) nemes szokása. Bizonyos helyeken, mint a falusi búcsún a papírrózsát, még le is lövik a felakasztott bábut, másutt meg, mintha tűzijáték folyna, felrobbantják az „Árulót”.
Márpedig ha „Júdás elítélése” ennyire széltében-hosszában elterjedt, akkor az nem lengyel, cseh, görög, mexikói, brazil stb. probléma, nem a „nemzetkarakter” barbár megnyilatkozása, hanem a keresztény hagyomány máig eleven része. Ha Jézus történetétől elválaszthatatlan Júdás „árulása”, és az egész passió az isteni üdvterv része, hiszen „Isten egyszülött fiát áldozta fel értünk”, akkor mi, hívők kinek a nevében büntetjük Júdást? Aki ráadásul meg is bánta tettét és éppen eléggé megbüntette saját magát.
Miért kell évről évre sulykolni, hogy elárulják az Emberfiát, miért kell közel kétezer éve végezni az „Árulóval”, mikor az már jó kétezer éve végzett magával? Jó, jó, értem én, itt egy még régebbi szokás szerint valójában a telet búcsúztatják, és a Tél a Hideg, a Halál jelképe. De mi köze Júdásnak a télhez, mi köze az évszakok forgásának és benne a Tél-Tavasz küzdelmének a keresztény üdvtörténethez? Az évkör ciklikus, ismétlődő, ez tök természetes (már amíg az emberiség hagyja, hogy legyenek évszakok), az üdvtörténet viszont lineárisan előre mutat, a ki tudja mikori jövőbe, az utolsó ítélet felé. Addig is egy ügyes árukapcsolással a gonosz zsidó, Júdás nyakába varrják a Tél rémtetteit is. Kell nekünk egy ilyen bűnbak? A gázfűtés korában? Úgy látszik, igen. Belül még mindig fázunk.
A júdáségetés szokása véleményem szerint a nagy pestis következményeként terjedt el a 14. században, valószínűleg Németországból. Ez volt az az időszak, amikor receptszerűen égették máglyán a zsidókat mint a járvány állítólagos terjesztőit, és a lendület nem maradt abba sokáig. A „recept” első példányát a festői Genfi-tó partján állították ki egy koncepciós per során, az akkori konteó Toledóból eredeztette a keresztényirtó zsidó világösszeesküvést. Erről szól ez a vers.
Ugyanerről a témáról a Magyar Narancs 2019/20. számában is olvashatsz tőlem, az írás címe: Húsvét után.

Visszhang

Legfrissebb művek

Krokodilopolisz - blog

Kapcsolat