Lehet, hogy egy rétessel jobban jártam volna. Elárulok egy titkot: Már régóta vágyakozom egy olyan sajtszeletre, melynek tetejéről olvasztott vaj ömlik alá. Az utóbbi időben némileg talán túlságosan is előnyben részesítettem a sült krumplit, valamint a virslit, már amennyiben ropogós volt és erőlködés nélkül lehetett szeletelni. De vannak olyan virslik, amelyek mintha nélkülöznének minden szilárdságot, minden belső tartást. Egy virsli, akárhonnan nézem, ragyogjon fényesen; a bőre pedig feszesen fogja körbe a húsát. Az effélét alapkövetelménynek tartva, szólok egy csodálatosan írt prózában megalkotott könyvről, hogy a vele kapcsolatos összes többi észrevételt gondterhelten megtartsam magamnak. Ha gondjaim vannak, olyankor másoknak sosincsenek gondjaik; mintha csak azért örvendeznének, hogy ezzel a kiállhatatlan boldogsághitükkel bosszúságokat okozzanak nekem. Kerékpározó tűzoltók száguldanak végig a városon. Ma csupán délben ettem, ezt kertelés nélkül beismerem. Szilárdan eltökéltem, egyetlen kisasszonynak, egyetlen barátnőnek, egyetlen nőnek, egyetlen barátnak, egyetlen bajtársnak, egyetlen kisfiúnak és egyetlen kislánynak sem írok többé egy árva szót sem, mivel ez meggyőződésem szerint csak ártana nekem. Múlt héten azzal ártottam magamnak, hogy igen erősen hiányzott belőlem az önismeret hiánya. Bölcsességeim időnként zavarba ejtenek. Megfogadtam, hátrálva fogok előrehaladni, lustálkodva leszek dolgos, a szívtelenség útját járva fogok a szeretet terén kitűnni. Nem szolgáltattam-e nagy valószínűséggel bizonyítékot arra, hogy az éhség bizonyos szempontból a legkomplettebb étkezésnél is tökéletesebben jól tud lakatni? Ezennel felszólítom azokat, akiknek van fantáziájuk, vegyenek részt egy merész kísérletben: érjék be csupa elképzelt táplálékkal, garantálom, hogy sikerülni fog. Az egyik újság, mely a legolvasottabb, mondhatnám, a legkapósabb újságok közé tartozik, beszámolt róla, hogy megrendszabályozzák a bubifrizura viseletet. Micsoda aggasztó esemény! Ezen kívül még mi olyasmit adhatna hírül az én tudósítói szám, amin csodálkozni lehetne? Megítélésem szerint a zsurnalizmusban kétségkívül van poézis, s ha azelőtt valaha is jegyzeteket írtam a világot jelentő lapokba, akkor azt mindig valamilyen belső parancsnak engedelmeskedve tettem, időnként mintha mindenestül eltöltött volna ugyanis az a gondolat, hogy beszélni hasznos és a közlékenység szép dolog. Jelenleg egy mérhetetlenül korrekt bohózat kerekedik ki a tollam alól, ezt azoknak szánom, akikről hihetőleg vélhetem úgy, hogy van étvágyuk egy mosolyra, mire is ezen idő előtti leleplezésemmel szíves-örömest alkalmat adok. A pincérnők közül, kikkel nap mint nap megadatik találkoznom, az egyik Hulda Bergundthalnak hívja magát; mondhatom, roppant szeszélyes egy nőszemély, arcvonásaiban hol kérlelhetetlen szigor, hol művelhetővé tett, különféle hasznosságokkal barátságosan megmunkált jóság tükröződik hatékonyan, mely egyben a korábbi pusztaságokra is figyelmeztet. A nevelés vonatkozásában előállott túltermelés alkalmasint felér valamilyen terheltséggel. Például előfordulhatna, hogy egy drámaíró színdarabja, amennyiben szerzőnek a kelleténél is dúsabb, már-már túlburjánzóan hatalmas műveltség nyugszik a vállán, esetleg nem rendelkeznék azzal a tisztességes tudásbeli fogyatékossággal, amit ily esetben örömmel szokás fogadni, ennélfogva a darabot be se mutatnák, vagy ha mégis színre vinnék, akkor óhatatlanul bukás várna rá, persze azért valamiképpen roppant tiszteletreméltó módon bukna meg. Nem a gúnyolódhatnék mondatja ezt velem. Fentebb előadott szavaimmal inkább azokra céloznék, akik jobban jártak volna, ha kevésbé kiváló nevelésben részesülnek, viszont valamivel több élmény jut ki nekik, bár ez kétségkívül inkább komoly, mintsem tréfadolog. Mindnyájan tudjuk, régesrég divatba jött már egymás esélyeinek latolgatása és fürkészgetése, már amennyire ezt az illendőség parancsai megengedik; jómagam is ezt gyakorolgatom, mert azt gondolom; ennek jellemformáló hatása van. Egy távol lakó hölgynek a levélíró toll segítségével alig észrevehetően átöleltem a derekát, minekutána módomban állt konstatálni, hogy az illető hölgy már-már aggódni kezdett miattam. Lehet, hogy ezt kissé túlságosan is egyértelműen, túlságosan is határozottan állítom, mindazonáltal úgy vélem, tény, hogy az ember már valamiképpen azzal is közelebb került egy nőhöz, hogy az késztetést érzett bizonyos intelmekre.
Mai vacsorám egy almás felfújtból állt.
(1929)