Johann Wolfgang von Goethe

Jogosult férfiak

Berechtigte Männer
 

A badri csata után, csillagos ég alatt
            Mohamed mondja

Ellenség hadd gyászolja övéit:
azok nem támadnak fel, halottak.
Testvéreinkért bánkódni tévhit:
ők a felsőbb szférákba jutottak.

Fém kapuját kitárta egészen
mind a hét planéta őnekik,
s dicső szeretteink már merészen
a mennyei kaput zörgetik.

Nem remélt gyönyörűségek várnak
rájuk ott, boldogságos helyek:
láttam, midőn csodaparipámnak
hátán végigjártam az eget.

Tudás fái karcsu ciprusokként
arany almáik himbálva fönn,
élet fái széles árnyat vetvén
virágszőnyegen és gyógyfüvön.

Égi szüzek jönnek majd keletről
friss szellővel, egy egész csapat;
rájuk nézel, már be is telsz ettől,
már a puszta látvány jóllakat.

Vizsgálgatják, miben jeleskedtél:
véres párharc? ádáz viadal?
Hős vagy, tudják, hiszen ide jöttél.
De miféle? Külsőd kit takar?

Sebeidből kiolvasnak bármit,
betűzik, mint emlékművedet.
Rang, szerencse, földi, mit se számít,
csupán a hitért szerzett sebek.

Ékköves-oszlopos lugasokba,
kerti pavilonokhoz kísérnek el;
megkínálnak, maguk is kortyolva,
csodálatos szőlőnedüvel.

Ifjú! több mint ifjúként fogadnak!
Mind sugárzó, tiszta mindegyik;
barátnője az egész csapatnak,
úrnője lesz, hogyha ölelik.

Ám akad, ki éppen nem merűl el
ily gyönyörben; ő, a legkiválóbb
elbeszéli önzetlen derűvel,
társnői mitől olyan kiválók.

Kézről kézre adva lakomáznál;
így az ember álmaiban él.
Sok feleség, nyugalom a háznál:
ennyit a Paradicsom megér.

Fogadd ezt el végső állapotnak,
immár örök békesség a részed:
ilyen lányok soha el nem kopnak,
ilyen bortól sose leszel részeg.

            *

Ennyit mondhat a büszke muzulmán;
Paradicsom képe ezzel teljes,
férfiaké, kik hitükért halván,
hősként jutnak kiváltságos helyhez.

(Nyugat-keleti díván)