A festő
Nem voltam én, az egyik elhalt néném
született bennem újjá, így neveltek,
hallgattak róla, csak a szemek mélyén
tükrözte valami, kivel kevernek,
végigmentem az összes betegségén,
az orvosok egy idegent kezeltek.
Nem voltam én, ezért megbabonázott
a tárgyakból sütő gleccserhidegség,
az irizáló fény, az olvadó határok,
az erőszakba öltözött üresség,
vonal és szín kínált bűvös azonosságot,
olajjal kevert por, ásványi festék.
Nem voltam én, és vissza nem riadtam
volna semmitől, csak hogy az lehessek,
energiát, emberfölöttit adtam
azért, hogy egy sebet nemlétezőre fessek,
fantom, fantomot űzve megszakadtam,
riadtnak tűntem és rettenetesnek.
