Lazúrkék hegy, azon kelt át, a türkizkék folyók mentén.
Kavicspart, malmok, antik híd, örökzöld fák a lejtőkön.
Személyében az egység elve áradt szét. Ha nincs fókusz,
erő sincsen. Azúr égbolt, vakító fény. A házassága Ágnessel:
ki mondja még, hogy incesztus? Kabóca harsog, őrjítő.
Túl éles, déli kontúrok. Lemondatta a nős pápát,
a városokban rendet tett. Vörös föld, repce, len, búza.
Mocsárgőzben szúnyogfelhő. Elintézte a konklávét,
saját jelöltje fusson be. A tenger tinta, pergamen
a szárazföld, az út lúdtoll. Megírják, melyik csillagról
ereszkedett le. Megfestik lovon, zászlósan, lándzsával.
Sisak sziklák. A pineák tömör pajzsa, a ciprusok
mint nyílvégek. A növő hold: levágott orr egy hitvesről.
Hanyatló éj, hamispénz nap. Mi volt otthon? Juhar, tölgy, hárs.
Levélrács, árny, ezer fényfolt. Ezernyi szikra lombrésben.
A szél keltette imbolygás. Szerencséjére Vulcanus
idén nem rázta meg Rómát. Mi volt otthon? A transzcendens,
a testen túlra átlépés: feloldódás az egységben.
Míg itt: ármány, csalás, méreg. Ligák, pártok, határoltság.
Csökötten testszerű minden. Ha nincs fókusz, erő sincsen.
A rítus előestéjén a falon kívül kap szállást.
Imádkozna, hogy tisztuljon, de eldől, mint egy liszteszsák.
Jós álmot lát. A dárdáján, az égben fent, üvegváros.
Igazgyöngy kapu, jáspis fal. Bokáig lángvörös hajjal
borított lány. A lábánál oroszlán képű bárány ül.
A lány őt hívja, őrá vár. Birokra kel az állattal,
a dárdáját ragadná el, de az végül szilánkokban
repül széjjel. Örök város, üvegpor száll, halálszáraz.
Felébred és megkönnyebbül: karácsony van. Övé minden:
saját város, saját pápa, egy isten, két segítőtárs.
Csupán felkenve nincsen még. De istenember így is már.
Szamárhátszürke ég alatt kavargás, lárma, éljenzés.
Mozgó győzelmi oszlopként a kígyózó menet tolja.
Előbb eskü a polgárnak: szokást, törvényt nem változtat.
Majd aranypénzt szór lóhátról: adóként visszajön holnap.
A hídon túl sötétlő ég. A Szent Péter. Megfogadja,
hogy megvédi. Fiúvá lesz, az egyházé. Egy gyors lábcsók
a pápának. A bíbor kő a krédóval. Itt térdepelt
Nagy Konstantin. Beöltöztetik püspöknek. Olaj cseppen:
fahéj, mirrha. A könnyet izzadó oszlop. Ha nincs fókusz,
erő sincsen. Gyűrű, öv, kard, fejék, díszes. Accipe
coronam imperii. Elődök arca, Nagy Károly.
Ministrál arany szandálban. Triumphusra piros csizma
meg Szent Móric sarkantyúja. Kereszt és kard a főtéren
cserél csókot. Örök béke. Harangzúgás, virágtenger.
Erős húgyszag. A császárrá lett fénygyermek elindulhat.
Mint összehúzódó méhszáj, kitolja őt a féreg nép.