Macskabölcső

Macskabölcső

1

az űrben lengő szárítókötél
úgy ejti el pókhálós lepedőjét,
hogy szálra-szöszre szedi szét a szél,
a világ végzete, hogy újra szőjék,
a lét a lánc, a nemlét meg vetél,
magát mintázza másra mennyi hő, jég,
urunk, a lengő szárítókötél
hadd suhogtassa kozmosz-lepedőjét

2

valami néz, a nézése parázslik,
örvény, szikrázó csóva, szétforog,
izzó magok, a térből ez sugárzik,
látóerő, még nem test, nem dolog,
pontrács vagy mi, a nincsből már hiányzik,
de még nem öltött látszó alakot,
valami néz, mint akarat parázslik,
szikrája sors, örvénylik, szétforog

3

kőtáblán térdelsz, saját sírodon,
rohanó ár visz kanyarról kanyarra,
szűkülő barlangjárat, alacsony,
hajszál híja, hogy fejedet lecsapja,
sodor a folyó, álomneve Rhône,
végül kitör a végtelen szabadba,
sziklán kapaszkodsz, rücskös sírodon,
rohan az ár, amerre tűz van, arra

4

az ablak résre nyitva, rajta pára,
gőzölgő testek sejlenek belül,
rárepülök a láng liliomára,
egy szándék engem választ istenül,
ő akar lenni én, a fej a párna,
és én is ő, ez lassan kiderül,
az ablak résre nyitva, rajta pára,
a sejlő test itt gőzölög belül

5

recés keréknyom homok sártaréj
            aszfalt járda hézag bazaltkockák
ludak cserebogár disznóparéj
            csenevész fű patkányok poloskák
hamu kiszórva salak hagymahéj
            csikk lócitrom húgy okádék tócsák
szekérrázkódás ragacs sártaréj
            szódást zötyögtető bazaltkockák

6

egy édes gyermek, egy, aki taszít,
ezt megtűrik, azt idegenbe adják,
ez szenved, bőg, az megátalkodik,
azt betörik, ezt szabadjára hagyják,
ez maga marad, az talajt veszít,
a jót a rosszban egyformán tagadják,
egy édes gyermek, egy, aki taszít,
idegenségüket egymásnak adják

7

a zsonglőr kezében az ácsszekerce,
a csőszében a zsonglőrkarikák,
a csősz botját a pék lóbálja persze,
a programozónál a péklapát,
a pap ír programot a computerbe,
az ács magyarázza a Bibliát,
a zsonglőr kezében az ácsszekerce,
a csőszében a zsonglőrkarikák

8

ha omló hegynek veted hátadat,
tán késlelteted egy tó születését,
legyen hát szép a gyilkos pirkadat,
viseld el a nap alámerülését,
dehogy téged gyűr le a feladat,
valakiben gyűlik hozzá a készség,
az omló hegy elvéti hátadat,
így sietteti egy tó születését

9

„az édes testvérem bassza a lányom,
há’ mi’ csináljak, vágjam le neki?”
„havit fizessek? legyek átalányon?
jön a postás, mit írjak ide ki?”
„megint nagyobb lett a leltárhiányom,
mint tavaly, törné a nyavalya ki!”
„nekem a fiam használja a lányom,
há’ lecsuknak, ha levágom neki”

10

kupacba söpört őszi levelek,
filléres ponyva, lángol olthatatlan,
szerelmi csatak, téli ágymeleg,
kirázni dunyha, szellőztetni paplan,
nem értenek, fény, én sem értelek,
csak légy a szemem, lakhassam a napban,
kupacba kotort kármin levelek,
szoknyaként hull az idő, hordhatatlan

11

a törött korsó vizet hoz a kútról,
levetett ruha kézről kézre jár,
használtan is gazdára lel a bútor,
más fészkén költ a vonuló madár,
a jövendő csak kölcsön vesz a múlttól,
ami sosem volt, mindig visszavár,
a törött korsó vizet hoz a kútról,
eldobott ruha kézről kézre jár

12

így éljük végig mások életét,
így élik végig mások a mienket,
hogy macskabölcsőt játszhasson a lét,
úgy adja át, ne sejtsünk semmi rendet,
csak érezzük, hogy fájjon, a cserét,
és ne tudjuk meg, ki kinek üzenget,
ha végigéltük mások életét,
ahogy mások is, végig, a mienket