a Straussbergi tó Lezüllött part A
laposhomlokú argonatuák nyomai
Nádsörték Halott fakorona
NA EZ SE FOG FÖLÉM NŐNI Haltetemek
fénylenek az iszapban Kekszes zacskók Szarkupacok
LIFESTYLES EXTRA PLEASURE
Intimbetétek cafatokban a kolkhiszi
nők vére
DE HÁT NEKED KELL VIGYÁZNOD IGEN
IGEN IGEN
TE TOCSOGÓ PINA MONDOM NEKI
EZ A FÉRJEM
DÖFJÉL BELÉM GYERE ÉDES
Amíg egyszer szét nem roncsolja a koponyáját az Argo a kiszuperált
hajó a vészes fatákolmány a keselyűk szaró és váróhelye akik
a vonaton kuksolnak napilapból és nyálból gyúrt arcok
bámulják a nadrágban pucér hímtag a fényezett
jércehusit kloaka három heti bérbe ürül amíg fel nem pattogzik
a lakk Nejeik fölmelegítik az ételt kiteszik az ágyneműt
az ablakba kikefélik a zakójukból a hányást szennyvízcsövek
porontyok lökődnek ki belőlük a rohamozó férgek ellen
Olcsó a pálinka
a gyerekek az üres üvegekbe pisálnak
Álom egy fergetegetes
chicagói szeretkezésről
Vérlatyakos
nők a hullakamrában
A holtak nem bámulnak be az ablakon
nem dobolnak a klotyón
ezek ők a föld A túlélők szarnak rájuk
SOKAN LÁMPAVASON VÉGZIK KILÓG A NYELVÜK
TÁBLA A HASUKON GYÁVA VAGYOK
De lent a mélyben darabokra vágott
öccsét a karjában Médeia
A mérgek ismerője
Médeia-anyag
Médeia Iaszón Első és utolsó az életemben Dajka Hol a férjem
Dajka Kreón lányánál asszonyom
Médeia Azt mondod Kreónnál
Dajka Keón lányánál
Médeia Kreón lányánál azt mondod Miért
Kreón lányánál mert valószínűleg
az apja Kreón fölött nincs hatalma
ő adhat jogot nekünk itt letelepedni
de ki is űzhet Korinthoszból
Lehet hogy épp most esdekel a lányhoz
ránctalan térdét körülfonva értem
emelve szót s szeretett fiainkért
Te nevetsz dajka Sírsz
Dajka Úrnőm én
vénebb vagyok sírásnál-nevetésnél
Médeia A tested romokban tele fiatalságod
kísérteteivel Hogy élsz így Dajka
hozz egy tükröt Ez nem Médeia
Iaszón
Iaszón Miféle hang ez asszony
Médeia Nem kellek én itt senkinek
Bár vinne már el bármilyen halál
Háromszor öt éjszaka óta Iaszón
Nem vágyakoztál rám a hangoddal sem
a szolga hangjával sem a kezeddel
sem egy pillantásoddal sem
Iaszón Mit akarsz
Médeia Meghalni
Iaszón Már sokszor mondtad
Médeia Már mit sem jelent neked ez a test
A véremet akarod inni Iaszón
Iaszón Mikor lesz vége már
Médeia Mikor kezdődött Iaszón
Iaszón Mi voltál énelőttem asszony
Médeia Médeia
Tartozol nekem az öcsémmel Iaszón
Iaszón Két fiút adtam öcsédért cserébe
Médeia Te Nekem Iaszón szereted őket
Szeretnéd fiaidat visszakapni
A tieid Mi lehet az enyém
Rabszolganődé Ami rajtam
van ami jön belőlem csak a te
eszközöd neked öltem szültem
Én a te kancád én a kurvád
Növő hírneved létrafoka én
Szaroddal összekenve ellenségeid
vérével én S mikor hazámon és
népemen az én árulásom révén
aratott győzelmed emlékére
diadalt ülsz s a kiontott belekből
koszorút fonsz a homlokodra
az is a tiéd Enyéim a képek
a legyilkoltak látványa enyém
a megkínzottak üvöltése szintén
azóta hogy elhagytam Kholkiszt
a hazámat a te vérnyomodon
a véreim vérén kivándoroltam
az új hazába ki az árulásba
ám a rémképekre vak voltam addig
a jajokra süket amíg te szét nem tépted
a vágyamból s a vágyadból szőtt hálót
az otthonunkat milyen idegen most
E háló foglyaként állok zavartan
kihült csókok hamujával a számon
az évek csikorgó homokja fogaim közt
bőrömön csupán a saját verítékem
lélegzeted idegen ágytól bűzlik
Egy férj amint búcsúzóul halált oszt
a hitvesének csakhogy a halálom
a te tested halála Feleséged
vagyok még mindig s te a férjem
Bárcsak kitéphetném belőled azt a
kurvát akinek a kedvéért elárultál
s vele a saját árulásomat *
Még jó hogy árulásod visszaadta
a látásomat vissza azt a látványt
amit katonáid csizmáival te Iaszón
te festettél Kolkhisz földjére akkor
vissza hallásomat hogy újra halljam
mit játszottál katonáid kezével
s mit az enyémmel aki a kutyuskád
aki a kurvád voltam mit vertél ki
népem testén csontján és sírja halmán
milyen zenét a testvéreimén
Öcsémet dobtam oda üldöződnek
én a nővére tartottam karomban
én vágtam darabokra csak hogy téged
megmentselek a kifosztott apától
az enyémtől és az áldozatétól
A fiaidat Iaszón szereted őket
Szeretnéd őket visszakapni
Tartozol nekem az öcsémmel Iaszón
No kit szerettek jobban a kutyuskát
vagy a kutyust édesapátokat
Ha szépen néztek rá meg az új kutyuskára
meg a királyra a falkavezérre
itt Korintoszban talán odafértek
a kincseskádja közelébe Tessék
fogd őket Iaszón itt van amit adtál
az áruló mag megfogant gyümölcse
ez nászajándékom a lagzitokra
Menjetek apátokkal majd ő felemel
anyátok barbár nő őt félrerúgja
de így legalább szabad lesz az út
mit szólnátok a király asztalához
Eddig a fejőstehén voltam most a sámli
Ugye jól látom előre örültök
a szerencsének a teli pocaknak
Egy barbár nőhöz aki az anyátok
egy szégyenfolt ugyan mi kötne még
Árulás gyermekei ti színészek
vájjátok fogatokat a szívembe és
menjetek apátokhoz ő a minta
Hadd legyenek Iaszón még egy napig
velem a gyerekek és eltünök
Tartozol nekem az öcsémmel Iaszón
Minek gyűlölném amit te szeretsz
A szerelem múlandó én ne tudnám
Már józanodom Nincs köztünk harag
Ime a menyasszonyi ruhám nászajándék
nehéz kimondani menyasszonyodnak
Aki miközben átölel majd válladon sír
és sokszor jajong önkívületében
Itt a szerelmi öltözék a másik bőröm
a kisemmizett nő munkája kholkiszi
arany színezi és lakodalmi vér
apák fiúk vérének bíbora
Ha kedvesed ezt a ruhát felölti
olyan lesz mintha a bőrömbe bújna
ilyen közel leszek hozzád a szerelmedhez
egészen távol önmagamtól
Eredj csak újabb esküvődre Iaszón
Az ara lesz az esküvői fáklya
pompás darab anyátok rendezi
szeretnétek látni az élő fáklyát
Sokat tud a barbárnő nászruhája
ha más bőréhez ér érintése halálos
Jó mérget adnak sebek és hegek
és tüzet köp majd rég elhamvadt szívem
Fiatal még a nő utód nem nyűtte el
testén feszes tükörsima az irha
Most megírom a darabot Szeretném
ha kacagnátok amikor sikoltoz
Éjfél előtt már lángokban fog állni
Feljön az én napom És amikor feljön
de szeretném ha akkor kacagnátok
Belép a vőlegény a nász-szobába
menyasszonya lábához teriti
a barbár nő ajándékát a nászruhát
átitatva bűvös verítékcseppjeimmel
a tükörnek páváskodik a kis
kurva a pórusaiba ivódik
Kolkhisz aranya bőrébe kések
nőnek befelé valóságos erdő
Így üli nászát szűz aráddal Iaszón
a barbár nő az első éjszaka
az utolsó enyém Most felsikolt
Halljátok Így sikoltozott mikor
ti még a hasamban így hörgött Kholkisz
Még mindig halljátok sikoltozik
És lángol Kacagjatok erre vágyom
Komédiát írok Azt akarom hogy
a könnyetek hulljon a nevetéstől
De nem nevettek nem hullik egy csepp se
ti gyerekek is elárultok engem
Kitéplek benneteket a szívemből
És visszakövetelem szívem vérét
anyai szeretetem emlékezetem
Adjátok vissza forró eretekből
a véremet a zsigereimet
Ma fizetési határnap van Iaszón
Ma Médeiád behajtja követeléseit
Nevessetek A halál csak ajándék
Én fogom átnyújtani nektek
Mögöttem romok az volt a hazám
A befogadó hely az is mögöttem
Micsoda szégyen jaj hogy nem fogad be
Ó bár maradtam volna az az állat
aki voltam mielőtt nőül vettek
Médeia én a barbár most utált nő
Mert akkor én e barbár két kezemmel
most agyonmarnám nyúznám fojtogatnám
majd kettétörném az emberiséget
és középen az üres helyen laknék
se nő se férfi Én Mit sikoltoztok
Megöregedni rosszabb mint meghalni
Ha tudnátok milyen szörnyű az élet
kezet csókolnátok annak aki
a halált adja nektek ajándékba
Korinthosz ennyi volt Kik vagytok ti
Ki öltöztetett be ebbe a testbe
a gyermekeimébe Milyen állat
rejtőzik szemetekben Mért tesztek úgy
mint aki meghalt Engem nem csaptok be
Kis hazugok színészek árulócskák
kutyák patkányok kígyók fészkei
mind ugat sipog sziszeg hallom
Ó bölcs vagyok Médeia vagyok Én
Nincs több véretek Most egyszerre csend
A kholkiszi jajok is elnémultak
Megvolt
Iaszón Médeia
Médeia Dajka ismered ezt a férfit
Táj argonautákkal
Magamról beszéljek Én Ki
Kiről van szó Ha énrólam
Ki ez az én Aki a madárfos-esőben
A mészkő-irhában Vagy másként Én
Zászló vagyok Kitűzött véres rongy
Aki a semmi és a senki között verdes Már ha
a szél fúj Én Egy férfi váladéka Én
Egy nő ürüléke Közhelyre közhely Én Egy álombeli
barlang amely véletlenül az én nevemet viseli Én aki fél
ettől a ráaggatott névtől
A NAGYAPÁM BOLOND
VOLT BOIÓTIÁBAN
Én a hajóutam a tengeren
Én a partszállásom Átvonulok
az elővároson Én A halálom
A madárfos-esőben A mészkő-irhában
A horgony az utolsó köldökzsinór
Elsüllyed a horizont és vele együtt a part emléke is
A madarak csupa búcsúzás csupa viszontlátás
A ledöntött fa szánt a kígyó a tenger
Keskeny az Én és a márnemÉn között a hajó fala
TENGERÉSZ Ó SZÍVEM TENGERÉSZ
A mélyben azt mondják ott állnak a halottak
Függőlegesen úsznak míg ott pihen a csontjuk
A bordák zúzott kosarában halak párosodnak
A koponyatetőn kagylók
A szomjúságunk tűz
ami bőrünket perzseli azt hívjuk víznek
ínyünket éhség marja ajkunkat a só
a disznó viccek addig piszkálják a magányos húst
hogy végül férfi után nyúl a férfi
lárifári a női melegség
jeges csillagok jelzik az utat
Az ég fagyosan őrködik fölöttünk
vagy a szerencsétlen partraszállás A kibontott sörök
sziszegve pukkannak a tenger felé
EGY FÉRFI ÉLETÉBŐL
Emlékezés egy tankcsatára
átvonulok az elővároson Én
a romok és a sitt között kinő
AZ ÚJ távfűtött baszócellák
a képernyő világot köp a szobába
betervezett elévülés Konténer
szolgál temetőként a törmelékben
guberálók a beton bennszülöttjei zombi
parádé reklámszpotokkal átlyuggatva
a tegnapi divat egyenruháiban délelőtt
a mai fiatalság a holnapi háború
halottainak visszatérő lelkei
DE AMI MARAD AZ A KÖLTŐK MŰVE
A gyerekek a szemétből rajzolnak tájat
fehérjét-bádogdobozt pompásan párosítva
Örök vigasz marad a nő
A HALÁL REMÉNYKEDHET
A COMBKÖZÖKBEN
Vagy a jugoszláv álom
a törött szobrok között egy ismeretlen
katasztrófa elől menekülve
anya hosszú uszállyal öregasszony rőzsével a hátán
rozsdás vértben fut velük együtt A JÖVŐ
egy ütemre lépve masírozik egy csapat színész
NEM VESZITEK ÉSZRE MILYEN VESZÉLYESEK
SZÍNÉSZEK MINDEGYIK SZÉKLÁB ÉL EGY KUTYA
Szóiszap az én
elhagyott senkitestemből
Hogyan jutok ki álmaim
bozótosából ha ez a dzsungel
hang nélkül újra körém nő
Shakespeare-foszlány
a baktériumok édenében
Kesztyű az ég vadászni jár nem tudni
miből lett felhőkkel maszkírozva
Megpihenek a kidőlt fán a hullamosó nővérek
Ujjaim a hüvelyben játszadoznak
éjszaka az ablakban a város és a táj között
figyeltük a legyek lassú dögledezését
ilyen diadalmasan nézett le Rómára Néró
aztán a kocsi meglódult homokszem a gépezetben
egy farkas állt az úton amikor darabokra tört
Buszozás hajnali szürkületben jobbra-balra
a nővérek ruhájuk alatt párologva a dél
hamvaikat később irhámra szórta
Hallottuk útközben szakad a vászon
láttuk a képek egymásba omolnak
EASTMAN COLOR-ban lángoltak az erdők
utaztunk egyre meg sem álltunk NO PARKING
az egyetlen kereszteződésben a forgalmat
Polüphémosz irányította egyszemével
a kikötőnk egy halott mozi volt a sztárok
a mozivásznon már bűzlöttek a nagy vetélkedésben
a pénztárfülkében Fritz Lang Boris Karloffot fojtogatta
a déli szél a régi plakátokkal játszott
VAGY A SZERENCSÉTLEN PARTRASZÁLLÁS a halott
négerek cölöp módjára beledöngölve a mocsárba
ellenségeik egyenruhájában
DO YOU REMEMBER DO YOU NO I DON’T
A napfényben gomolygó
alvadt vér
Halálom színháza
akkor nyitott amikor én a hegyek között álltam
halott társaim körében a kövön
és feltűnt fölöttem a várva várt repülőgép
zsigerből tudtam
ez a gép az amit
a nagyanyáim istenként emlegettek
a légnyomás a fennsíkról a halottakat lesöpörte
lövések dördültek futtomban tántorogni kezdtem
éreztem az ÉN ereimből az ÉN vérem ömlik
és az ÉN testem most az ÉN halálommal
feloldódik a tájban
HÁTBA A DISZNÓ
A többi tiszta líra Kinek van erősebb foga
a vérnek vagy a kőnek
________________________________________________
Szerzői instrukció
A szöveghez naturalista helyszín kell. Folyamatos üzemmód esetén a LEZÜLLÖTT PART-ot egy peepshow-ban is lehet játszani, a straussbergi tóhoz képzelt MÉDEIA-ANYAG-hoz pedig egy beverly hills-i úszómedence vagy egy idegklinika fürdőrészlege is megfelel. Ahogy a MAUSER a határátlépés társadalma, ahol egy halálraítélt saját valóságos halálát kollektív élménnyé tudja változtatni a színpadon, a TÁJ ARGONAUTÁKKAL is azoknak a katasztrófáknak a bekövetkezését feltételezi, amelyeken az emberiség már ma is dolgozik. A táj lehet olyan, mint egy halott csillag, amin egy másik időből vagy térből érkezett csapat keresgélés közben hall egy hangot és talál egy halottat. Ebben a szövegrészben az Én, ahogy bármilyen tájban, kollektív. A három szövegrész egyidejűsége tetszés szerint előadható.