A gyökér

1
Jönnek utánam, jönnek értem, hiába folytatok rejtőzködő életmódot, végem. Hiába mondom, hogy nem ér a nevem, hiába látják, hogy ez itt az én helyem, nem hallanak, nem látnak, kiásnak másnak, tudják, megérem a pénzem, így aztán végem.
Én teszem naggyá őket, azzal, hogy vagyok, hogy magamhoz hozzáférést adok, pedig dehogy adok: mogyoróbokor alá, páfrányok mögé bújok, borbolyának álcázom, ribizlinek adom ki magam, járhatatlan szakadékokba telepszem, kidőlt fa takarásában növekszem.
Ez a végzetem, hogy növök. Mintha volna választása egy növénynek,

fShare

Tweet

Read more ...

Az indulás

Testvérek, pajtások, ad-e ez a széles föld, a mi Mandzsúriánk, különb sorsot, mint zászló alatt állni, szolgálni a császárt? Ad-e, adhat-e? Ugye, hogy nem? Már csak azért sem adhat, merthogy valamelyik zászlóba mindenkit besoroltak, akit csak férfinak, szabadnak tudnak és mondanak széles e hazában. Nem olyan ez, mint belépőt kapni a mennyek országába? Ekkora szíve van a mi uralkodónknak! Kiesni sem lehet belőle, akkora. Csak a lázadó nem fér bele. Amúgy csak a hülye lázad, a hülye meg az irigy, aki nem tudja lenyelni, no nem a mukdeni snapszot, az még neki is lecsúszik, hanem hogy nem tartozik az arany nemzetségbe, az előkelőkébe, a mandzsu krémbe.

fShare

Tweet

Read more ...

Az újév

Drága fiam, ma valami fontosról szeretnék neked beszámolni, aminek talán örülni fogsz, ami esetleg melengetni fogja a szívedet. Részt vettem egy ünnepségen. Meghívtak a Császár beiktatásának évfordulójára. A huszonhetedikre. Óriási megtiszteltetés volt ott lenni, eleget tenni a meghívásnak. Törekvő fiatal ember vagy, tudod, hogy minden lépés számít. Hát még a trónra lépés. Akkor is, ha valaki gyerekkorában teszi meg ezt a lépést, mint a Császár. Sőt, akkor igazán nagy lépés a trónra lépés. Nagy emberekben minden nagy. Gyerekkorukban is. Ők kicsinek is nagyok, annak születtek. Közelükben lenni kitüntetés. Megpillantani az uralkodót olyan, mint mikor vacogó lovon baktatsz, árnyéklovas, azt hitted már, sose lesz vége a télnek. De lám, ott a Császár, az ég kegyeltje, kisüt a nap, szemeden olvad a jég. Idén a nagy nap évfordulója egybeesett az újévvel. Mindannyian a Sárkány jegyébe léptünk. A sárga sárkányéba. A Föld elemébe. Felöltöttük legszebb ruhánkat, kitűztük legszebb reményeinket. Világra jött a Sárkány, és mi ott lehettünk a születésénél. Nemes ember tiszteli a kezdetet és a véget.

fShare

Tweet

Read more ...

A jóslat

Igen, urunk, törekszünk. Amíg az ég nem változtatja alakját, törekszünk. A tökéletesség korszakában felülmúlni magunkat, igyekszünk. Kilépünk egyik folyamból a másik után, mi tökéletlenek, törekszünk. Kilábalunk a tudatlanság kavicsmedréből, törekszünk. A ragaszkodás agyagos partjától elrugaszkodni törekszünk, a sóvárgás sodró áramától elszakadni, a helytelen nézetek örvényeit hátrahagyni igyekszünk – törekszünk.

Mégis mindig szorongva indulunk hazulról, valahányszor a nem sejthetővel kell érintkezésbe lépnünk. Szorongva lépünk ki otthonról, mi törekvők, mintha az időtlenbe lépnénk, közös folyóinkból a sorson túli tóba vagy tengerbe, a bennünk mélyen hullámzóba, a velünk mégsem gondolóba, magunkra hagyóba. Olyanok vagyunk ilyenkor, mint a szopós csecsemők, akiket az anya visszatesz a bölcsőbe, vissza a kitettségbe, a hiányosnak érzett egységbe.

fShare

Tweet

Read more ...