Vinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.x

English

Merítés

Kísértetet, megfogtak, nőstény borzot,
falusiak megsütöttek, megettek.
Mint hazáját eláruló kokottot
egy garnizonban karddal kettészeltek.

Mikor nagylánnyá avatásom zajlott,
hegyeinkben sárlavina támadt,
a csuszamlás az áldozati csarnok
alá temette húgomat, anyámat.

A holdat a hazárd nap lenyilazta,
az égi farkas állta lelkem útját,
a skorpió a napot megharapta,
magadba gyűrtél, földi nyomorúság.

Vérzéskor kezet marhahúgyban mostam,
utódot szültem elhunyt rokonomnak,
apámmal hálva üdvösséget hoztam,
nem néztem gyíkra - tejem elapadhat.

Dögvészes katonák közt, bak nyomában
futottam pártában, vak rémületben,
szomjan veszésemig a sivatagban
a pestisdémon menyasszonya lettem.

A holdat a hazárd nap lenyilazta,
az égi farkas állta lelkem útját,
a skorpió a napot megharapta,
hánytál-vetettél, földi nyomorúság.

Vetélytársnőm sátáni erejével
romolhatatlan részem elorozta.
Gurum a nászágyában csábított el éjjel,
vörös vulvát sütöttek homlokomra.

Harcba kísértem homoklakó férjem,
marék árpán, szárított sáskán éltünk,
átfúrták bottal arcunk, lázadókét,
ketrecben tartva ölt meg ellenségünk.

A holdat a hazárd nap lenyilazta,
az égi farkas állta lelkem útját,
a skorpió a napot megharapta,
kiadtad részem, földi nyomorúság.

Barna köpenyes férfi jött el értem,
jobb szeme töppedt szőlő, ostor nála.
Amíg a fáklya le nem ég a téren,
ki kellett volna térnem, gyúlt a máglya.

A szentély porát ittam a pohárból,
rám olvastak, hogy méhem feldagadjon,
kígyókat szoptattam a túlvilágon,
majd fiút szültem, aszott öregasszony.

A holdat a hazárd nap lenyilazta,
az égi farkas állta lelkem útját,
a skorpió a napot megharapta,
rám sötétültél, földi nyomorúság.

Ki voltam téve, lánygyermek: az égből
víjjogó madár szállt alá keringve.
Üres leves, kenyér vadgesztenyéből
a fejadagom, fűrészporral hintve.

Ingóságomat szomszédasszonyomnak,
hosszú hajam gyújtózsinórnak adtam,
egy halom hamu, leróttam adómat,
kitörölt könyvéből a mondhatatlan.

A holdat a hazárd nap lenyilazta,
az égi farkas állta lelkem útját,
a skorpió a napot megharapta,
láttam az arcod, földi nyomorúság.

Visszhang

Legfrissebb művek

Krokodilopolisz - blog