Bevezetés
Hogyan ábrázolható prózában egy kultúra cseppet sem regényszerű pusztulása? Hogyan jeleníthető meg a népirtás úgy, hogy mi, mai emberek ne egy kivégzéstörténet kukkolói legyünk? Hogyan kerülhető el, hogy a gyilkosokra olcsó megoldásként Káin-bélyeget süssünk, miközben az áldozatokat saját kényelmünk érdekében újra meg újra számokra redukáljuk? Az Út az üres éghez szerzője a lengyelországi zsidó kultúra életét és halálát kaleidoszkópszerű teljességben tárja elénk. Végigvisz a békebeli színtereken: jesivák, szegénykonyhák, fazsinagógák elevenednek meg, a jiddis folklór és a kortárs költészet szól hozzánk, bejárhatjuk Varsó zsidó negyedét, hogy aztán minderre rávetüljön a hitleri Németország árnyéka, és mindent megsemmisítsen a cinikus náci halálgépezet. Halasi szakít a hagyományos regényszövéssel, helyette egymással látszólag össze nem függő, esszének, tanulmánynak, hivatalnoki beszámolónak, tudományos kutatásnak álcázott fejezetekben mutatja fel a folyamatok kollektív természetét.
