Részlet egy 1939-es Varsó-útikalauzból 

A környék eleinte az épülő Belvárost ellátó külterület. Faépületei, majorságai, zöldséges–kertjei sokáig őrzik falusias jellegét. A házak bérlői kézműves mesterek, segédek, kistisztviselők. A XIX. század húszas éveitől jelentős zsidó népesség áramlik a környékre. Néhány évtized leforgása alatt többségbe kerül. IV. Frigyes Vilmos szász király, varsói nagyherceg 1809-ben megtiltja a „még nem európaizálódott” varsói zsidóknak, hogy az Óvárosban, valamint a főbb környező utcákban lakjanak. A szabad költözés hatálya alól kivont utcák számát tovább növeli I. Sándor cár 1821-es rendelete. Mindkét uralkodó arra szorítja mózeshitű varsói alattvalóit, hogy a belvárosi palotaudvarok hátsó zugaiból költözzenek a gyéren lakott északi városrészbe. A korlátozó politika a hatvanas évekig marad érvényben. A terület fejlődését észak felől gátolja a rebellis főváros megfékezésére emelt Citadella (elkészült 1836-ban). A cári hatóság hatszáz méteres körben bontást és építési tilalmat rendel el az erődítmény előterének szabad belövése érdekében. Az összébb szorított helyi zsidóság száma nem egészen száz év alatt a tizenhatszorosára nő. 1914-ben Varsó közel milliós lakosságának már 35,4 %-át alkotják. A beköltözők részben a környező stetlekből érkező szegények, részben oroszországi menekültek. Az 1881-et követő pogromok, az 1905 utáni megtorlások, az 1915-16-os háborús viszontagságok ezreket űznek Varsóba keletről. Kialakul a lengyel főváros legsűrűbben lakott negyede.

Részlet egy 1939-es Varsó-útikalauzból 

A környék eleinte az épülő Belvárost ellátó külterület. Faépületei, majorságai, zöldséges–kertjei sokáig őrzik falusias jellegét. A házak bérlői kézműves mesterek, segédek, kistisztviselők. A XIX. század húszas éveitől jelentős zsidó népesség áramlik a környékre. Néhány évtized leforgása alatt többségbe kerül. IV. Frigyes Vilmos szász király, varsói nagyherceg 1809-ben megtiltja a „még nem európaizálódott” varsói zsidóknak, hogy az Óvárosban, valamint a főbb környező utcákban lakjanak. A szabad költözés hatálya alól kivont utcák számát tovább növeli I. Sándor cár 1821-es rendelete. Mindkét uralkodó arra szorítja mózeshitű varsói alattvalóit, hogy a belvárosi palotaudvarok hátsó zugaiból költözzenek a gyéren lakott északi városrészbe. A korlátozó politika a hatvanas évekig marad érvényben. A terület fejlődését észak felől gátolja a rebellis főváros megfékezésére emelt Citadella (elkészült 1836-ban). A cári hatóság hatszáz méteres körben bontást és építési tilalmat rendel el az erődítmény előterének szabad belövése érdekében. Az összébb szorított helyi zsidóság száma nem egészen száz év alatt a tizenhatszorosára nő. 1914-ben Varsó közel milliós lakosságának már 35,4 %-át alkotják. A beköltözők részben a környező stetlekből érkező szegények, részben oroszországi menekültek. Az 1881-et követő pogromok, az 1905 utáni megtorlások, az 1915-16-os háborús viszontagságok ezreket űznek Varsóba keletről. Kialakul a lengyel főváros legsűrűbben lakott negyede.

A Második Köztársaság mára megváltoztatta ezt a demográfiai folyamatot: Varsó lakossága az elmúlt húsz év alatt (1918-1938) az eredményes polonizáció következtében másfélszeresére nőtt. A lengyelek számának fél milliós növekedésével a zsidók ötvenezres gyarapodása áll szemben. 

Egy ideje a születési arányszám is a lengyelek javára billen. A varsói zsidók zöme kisiparos, kiskereskedő. A gazdasági világválság a lengyel parasztságon kívül ezt a réteget sújtotta legjobban. Sokan tönkrementek, egyharmaduk segélyből tengődik, egyharmaduk a létminimum határán él, egynegyedük megélhetése biztonságos. A maradék vékony felső réteg (dúsgazdag bankárok, nagyiparosok, ügyvédek) és a nyomorgó többség között szakadék tátong. A szükséget szenvedő zsidók inkább amerikai jótékonysági alapokra számíthatnak, mint hazai filantrópok adományaira. Állami szociális támogatás általában nem illeti meg őket.

Egyes utcákban a zsidóság számaránya 60-70, a Nalewki környékén 90%-os. Többségük vallásos, jórészt haszid. Imaház szinte minden háztömbben található. A felekezet oktatási, szociális, vallási ügyeit a hitközség intézi. A hitközségben hosszú ideig a konzervatív vallási erők képviselete volt túlsúlyban. Muranów ugyanakkor a zsidó munkásmozgalom egyik központja. Az 1936-os hitközségi választást a Bund nyerte. Az új összetételű képviselőtestület politikai-vallási nézeteltérések miatt működésképtelenné vált, ezért a varsói magisztrátus, részben független képviselőkből, ideiglenes testületet nevezett ki. Elnök: Maurycy Majzel, elnökhelyettes: Adam Cziernaków.

a) A Nalewki és környéke 

Megközelítés: a Krakowskie Przedmieśce vagy a Nowy Świat felől az 1-es, 4-es, 17-es, a plac Żelaznej Bramy felől a 2A, az ul. Chłodna felől a 15-ös, a plac Zamkowy felől a 22-es villamos. Autóbusz: a Dworzec Główny felől a C, az ul. Zakroczymska felől a D jelzésű.

Az ul. Nalewki a Belváros északi részének fő ütőere. Az ul. Długa külső végétől vezet északi irányba. Indulásánál két épület vonja magára a figyelmet. Az Arzenál (Nalewki 1., Długa 52.) a történelmet idézi. A lengyel nemesi udvarházak későreneszánsz stílusában épült. Egy ideig kaszárnyának használták. 1830 novemberében a felkelők megrohamozták, és szétosztották a fegyvereket. A cári hatalom börtönné alakította át. Tavaly óta a Városi Levéltár működik benne. Az épület az eredetire emlékeztető módon megújult. Földszintjén árkádsort nyitottak, az ablakokról eltűnt a rács, a sivár börtönfalra osztópárkány és sgrafitto került: a zodiákus jegyei alatt IV. Ulászló király és Piłsudski marsall arcképe hirdeti a visszanyert lengyel függetlenséget.

A vele szemben álló, lekerekített homlokzatú saroképület – a Simons-udvar (Pasaż Simonsa, Nalewki 2., Długa 50.) – a huszadik század szellemét fejezi ki. Betonszerkezetű, eleve villanyvilágítással, lifttel ellátott, korszerű négyemeletes üzlet- és irodaház. Felső szintjén vasúti társaság, egyik szárnyában szálloda kapott helyet. Az átjáróban 72 kiskereskedelmi üzlethelyiség működik. 1903 és 1907 között épült Terlecki mérnök tervei alapján.

Balra a tűzoltóság raktárépülete emelkedik (3. sz.). A 18. században a szemeteskocsik állomáshelye volt, valamint itt tárolták az utcaköveket. Törvény kötelezte a Varsóba érkezőket, hogy bírság terhe mellett két jókora követ tegyenek le a kapuknál. Kezdetben a nemesi palotákhoz vezető utakat, később a főútvonalakat látták el kőburkolattal. Jobb helyekre drága finn gránitkocka, a külvárosi utcákba folyami görgetegkő került: az úttestre nagyobb, a csorgóba kisebb méretű kavics. A villamos síneket bazaltkocka ágyba fektették. A tátrai szürkebazaltot újabban talált volhíniai váltotta fel. Az autóbusz és autóforgalom növekedtével kezd teret hódítani az aszfaltburkolat.

A tűzoltóságnál az utca kettéágazik. Középütt trapéz alakú díszgyep és színházi díszletraktár ékelődik a lakóházak közé. A zárt soros beépítést a páros oldalon megszakítja a Krasiński-kert.

A park a Krasiński-palotával együtt létesült. 1766 óta nyilvánosan látogatható. Legutóbb Franciszek Sapior tervei szerint alakult át. Különlegességei a ginkgo biloba, a szelídgesztenye és a kaukázusi szárnyasdió. Egyetlen zöld oázis a környék házainak szürke erdejében. Platán- és gesztenye fasoraival, dísztavával a muranówi lakosság kedvenc pihenőhelye. Kővázás klasszicista kapuja késő estig nyitva áll.

A park mellett jobbra a Nowe Miastoig visz az ul. Świętojerska. Nevét a ma már nem létező Szent György-templomról kapta. Vásárcsarnok működik benne (4-6.sz., Feinkind-bazár), alagsorában hűtőházzal, műjéggyárral.

A park sarkánál összefut a Nalewki két ága, az utca innentől enyhe ívben tart észak felé.

Vonalvezetése az egykori Bełżącza-patak medrét követi. Ott, ahol az ul. Franciszkańska keresztezi a Nalewkit, a 15. században fából készült ciszterna állt. Az ebben megtisztult – „nalewki” – vizet vezették facsövön a Nowe Miastoba. A név átragadt a patakra, amelynek medrét a 18. században lefedték. A ráépült utca innen nyerte nevét.

Zártsoros beépítésében a klasszicizmus vezető mesterei működtek közre. A 29. sz. sarokház (Salomon Posner-ház) alkotója Karol Henryk Galle. Vele szemközt az egyemeletes, 11 tengelyes Goldman-ház (24. sz.) ugyancsak műemlék épület.
Jelenleg könyvesbolt, patika, hentes, órásműhely, tejcsarnok, ékszerész, illatszerbolt, két rőfös, egy gombos és egy gyöngyáruda működik benne. A széles utca mindkét oldalát üzletsor szegélyezi. Érdemes betekinteni hosszan elnyúló, keskeny udvaraiba. Üzlet üzlet hátán, műhely műhely mellett, átjárás a szomszédos utcába: mintha keleti bazárban járnánk. A selyem santungtól a hongkongi parókáig, a Tungsram-égőtől a Farget-féle ezüstszamovárig minden kapható.

Varsó legforgalmasabb csomópontja a Nalewki-Gęsia-Franciszkańska sarok. Villamosvonalak keresztezik itt egymást, lovaskocsikra autóbusz dudál, szüntelen gyalogosforgalom hullámzik a járdán és az úttesten.

A jobb felé tartó ul. Franciszkańska a ferencesekről, első keresztutcája, az ul. Bonifraterska az irgalmas testvérekről (boni fratres) kapta nevét. Pár éve sikerült közvetlen összeköttetést teremteni Varsó északi peremvárosa (Żoliborz) és a Belváros között. A keresztező vasúti sínt viaduktra emelték, átjárót nyitottak a Krasiński teret észak felé lezáró épületen, így a villamos-, busz- és autóforgalmat bonyolító, bontásokkal kiszélesített ul. Bonifraterska jelentősége megnőtt. Az utca északi végén áll az irgalmas testvérek 18. századi kórháza és kolostora. Istenes Szent Jánosnak szentelt dísztelen templomuk homlokzatán a 40. zsoltár kezdete olvasható latinul: Boldog, kinek gondja van a szűkölködőre és szegényre; a rossz napon megszabadítja őt az Úr.

A Bonifraterskával párhuzamosan futó rövid ul. Nowiniarskán említést érdemel a 13-15. sz. alatti klasszicista Brüner-ház (Karol H. Galle), valamint az 1-5. sz. alatti, fő homlokzatával a Krasiński térre néző, 34 tengelyes pompás neobarokk Nowinski-palota (Edward Goldberg, 1896).

A Nalewki 700 céget tart el. Itt van a textil nagykereskedelem központja. A Nalewkin kötött üzletek a tőzsdei árfolyamokat is befolyásolták a világháború előtt. Bal oldali első mellékutcája, a Gęsia belső szakaszára a demi-gros kereskedők irodái, külső szakaszára az általuk működtetett hálózatok áruelosztó raktárai települtek.

A Nalewki északi vége a plac Muranowskiba torkollik. A 8. és 10. sz. ház helyén állt egykor a neves királyi építész, Józef Bellotti 17. századi kastélya. Az olasz származású Bellotti szülővárosáról Muranónak nevezte házát. Innen a negyed későbbi neve: Muranów. A múlt században vándorcirkuszok, komédiások léptek fel a téren, itt működött az első zsidó Népszínház, itt tartották a muranówi lóvásárokat. Ma is itt van a legnagyobb piac a környéken.

 Az esti villamosok az innen észak felé nyíló ul. Sierakowskán csörömpölnek a muranówi remízbe. A homlokzatával az ul. Żoliborska felé néző kocsiszín (8. sz.) eredetileg az 1875-ben alakult, belga tulajdonú, magyar lovakat és német kocsikat üzemeltető lóvasút-társaság számára épült. Varsóban aránylag későn, 1907-ben indult meg a villamos közlekedés. A rendszeres buszjáratok kezdete 1928. Eleinte a villamos remízben szorítottak helyet a buszoknak. Időközben elkészült az autóbusz garázs és szerelőműhely az ul. Żoliborska túloldalán. A Żoliborska utcát korábban Esplanade-nak hívták. Az elnevezés arra utal, hogy az utca a közeli Citadella előteréhez tartozott. Csak déli, páratlan oldala beépített. Innen északra található a főleg teherforgalmat bonyolító Dworzec Gdański (Gdanski pályaudvar). A vasút beépítetlen környékén gazos mezők terülnek el. A környékbeli zsidó fiúgyermekek szombat délutánonként nem is olyan régen még ezeken a „grundokon” mérték össze erejüket a közeli Konwiktorska utcai lengyel suhancokkal. Kövek záporoztak, botütések zuhogtak, ökölharc bontakozott ki. A rendőrjárőr inkább a bíró szerepét töltötte be. Ha már súlyosabb sérülés fenyegetett, hazazavarta a küzdő feleket. Nagyobb baja senkinek nem esett.

Habár itt húzódik Muranów északi határa, a Muranowski térről a Nalewkit folytató ul. Pokorna is megér egy rövid sétát. Elnevezése (pokorna: alázatos) az egykori Cuhthauz (dologház) jelenlétére utal. Ez a 18. századi intézmény egyszerre volt árvaház és javítóintézet. A cári időkben kaszárnyává alakították át. Az ul. Pokorna 12. sz. alatt működött hetven évig a zsidó kórház (Henryk Marconi, 1838), aztán átköltözött a Wola városrészbe, az ul. Dworskin épült modern épületegyüttesbe. A jobb napokat látott, düledező épület jelenleg a Józef Pilsudski Körzeti Kórház fertőző osztályának ad helyet. Sorsa bizonytalan. Örvendetes módon a szomszédos ul. Inflancka 6. számú telkén az idén adják át a Nőgyógyászati-Szülészeti Kórház korszerű épülettömbjét.

b) A Zamenhof és környéke

Megközelítés: a Marszałkowska felől a 8-as, 19-es villamossal, a Krasiński tér felől a D jelzésű autóbusszal.

Régi országútból alakult ki az ul. Zamenhof. A Nalewkitől nyugatra az ul. Nowolipkitől indul és Powązki felé tart. Az 5. sz. ház falán emléktábla hirdeti: 1898 és 1915 között itt lakott Ludwik Zamenhof (1859-1917) orvos, aki még varsói gimnazista korában dolgozta ki a népeket megbékéltető, egyetemes nyelvet – az eszperantót. Az utcát 1930-ban nevezték el róla, nem teljes hosszában.

Mintegy 800 méter után változatlanul régi nevét viseli: ul. Dzika (Vad utca). Ma is mindenki így emlegeti. Muranówi viszonylatban is szembetűnően túlnépesedett környék. Az elővárosi zöldövezetbe húzódó lengyelek helyére vidékről érkező zsidó nagycsaládok költöznek. Az alacsony jövedelmű főbérlők albérlőknek adják ki szobáikat, azok további ágybérlőket fogadnak. Az egy főre jutó lakótér errefelé 6,5 négyzetméter. Nem ritka, hogy egy helyiségben 6-8 ember él. A „Dzika” szembetűnő határvonal az északi városrészben. Mellékutcáinak a Nalewkitől idáig tartó szakasza őrzi szolid kereskedelmi utca jellegét. Innentől kifelé fokozódik az épületek elhanyagoltsága, a szegénység és a kosz. A köznyelv szerint „a Nalewkin fehérneműt, rövidárut, szőrmét, a Gęsián moszkvai csipkét, łódzi vásznat, a Franciszkańskán radomi bőrt vehetsz, a Nowomiłán meg (a Miła utca Dzikától kijjebb eső szakaszán) a Nalewkin ellopott árudat vásárolhatod vissza”.

A Zamenhofról nyílik és az ul. Okopowáig visz az ul. Dzielna. Az 1. sz. házban működött évekig a Scala nevű zsidó színház. A 7. sz. ház udvarán áll az ortodox cionista Morija Társaság zsinagógája.

A 24-28. sz. alatt hat méter magas fal húzódik, mögötte 1,5 hektáros területen a Központi Börtön 150 méter hosszú téglaépülete emelkedik. 1835-ben készült el Henryk Marconi tervei alapján. Négy szintjén 166 cella, 12 kihallgató helyiség található. 1863 óta a börtönben főleg politikai foglyok raboskodnak. Nagy épülettömbök állnak az intézmény ul. Pawia felé eső oldalán (innen a Pawiak elnevezés), az egyik az 1878-as „szerb” (orosz-török) háborúban katonai kórházként szolgált, azóta Szerbia névre hallgat; jelenleg női börtönnek használják.

A Dzielna külső szakaszán egymást érik a vöröstéglás gyár- és üzemépületek. Közülük kiemelkedik a Szlenkier, Wydżga és Weyer Rt. függöny-, tüll- és fehérneműgyára (79-91. sz.). A H alaprajzú üzemcsarnokokból álló, háromemeletes ipari komplexumot 1866-ban alapították.

A Zamenhof következő mellékutcája, az ul. Pawia – akárcsak az ul. Gęsia (Liba) vagy a közeli ul. Kacza – a háziasított madárról kapta nevét: Páva utca.

A Zamenhof 17. sz. sarokház érdekessége, hogy itt léptek fel hosszú időn keresztül az ún. badhen-komédiások. A badhen lényegében ugyanazt a mulattatói-szervezői tisztet tölti be a zsidó lakodalomban, mint minálunk a vőfély. Ebből a rögtönző énekes-komikus műfajból (és az ún. Purim-játékból) nőtt ki korunk vérbő-csipkelődő jiddis színháza.

Az ul. Gęsia kereszteződésénél a Zamenhof utca vonala megtörik. A 19. szám timpanonos klasszicista épülettömbje tüzérségi laktanyának épült 1792-ben. 1864-ben ide helyezték a katonai börtön vizsgálati részlegét. A több udvaros épületben postahivatal működik.Jobbra az ul. Gęsia 9-11. sz. alatt a rabbiképzőt találjuk (Henryk Marconi, 1842), balra az utca páratlan oldalát zárt sorban bérházak foglalják el, a sivár páros oldalt az eredeti kaszárnya és mai börtön kiegészítő épületei – hatalmas raktárak, kantinok, ládagyár, kenyérgyár (24-28. sz.) – uralják. Mivel az utca végén, az Okopowa túloldalán nyílik a zsidó temető kapuja, a környékbeli gyászmenetek rendszerint az ul. Gęsián vonulnak végig.

„Házak, házak, házak, ridegek… – írja a 13. számú házban lakó költő. – Az alagsorban temetés. / Nem jó dolog. / A földszinten / a fodrász özvegye zokog. / Az első emeleten csőd, végrehajtó. A másodikon lúgkövét / épp most itta ki a cseléd. / A harmadik emeleten házkutatás: egyenruhák, / detektívek. / A negyediken a Varsói Kurírt olvassák: „Munkát keresek. / Kétnapos csecsemője fejét a padláson egy lányanya / összezúzta… A Kedves utca csöppet se kedves / A Kedves utcán ne járj soha, kedves.” (Władysław Broniewski)

A következő – ha lehet, még a Miłánál is nyomasztóbb – mellékutca, az ul. Niska után a Zamenhof régi nevén, Dzika utcaként folytatódik. Közeledünk az északi városrész legtávolabbi sarkához. A Dzikát keresztezve az Okopowába torkollik az ul. Stawki. Neve (Tavas utca) arra az időre emlékeztet, amikor a környéket még agyaggödrök és tavak borították, mellettük téglaszárítók és -égetők álltak. 1822-től a mocsaras vidéket fokozatosan feltöltötték és a Pokorna, Stawki, Dzika által határolt négyszögben 300x400 méteres katonai gyakorlóteret alakítottak ki. Itt gyülekeztek a felkelő lengyel ezredek 1830 novemberében, itt soroztak be számtalan varsói fiatalt a cár hadseregébe. Később az irdatlan térség délkeleti sarkát zsibvásár foglalta el, délnyugati sarkában pedig hajléktalan szálló barakkjait helyezték el az albertinus barátok. Hetven évig szolgálta a katonaságot a plac Broni (Mars-tér), ezután a polgári ellátás gócpontja lett. 

A közeli teherpályaudvar négy sínpárját vezették ide, rámpát építettek hozzájuk, hosszú raktárépületeket emeltek melléjük: a megnövekedett lélekszámú északi városrész kereskedelmi ellátását ma is a vasút biztosítja. 

Az átrakodó állomás közelében a funkcionalista stílusú építészet e városrészben meglehetősen ritka példáit láthatjuk egymás mellett. Mindhárom iskola, a Stawki 4-6. szalagépülete, a szomszédos 8. sz. T alaprajzú, hófehér nemesvakolatos épülete és a vele szemközti travertin borítású, U alaprajzú épülettömb (Stawki 21., Niska 20.) üdítő látvány a sivár környezetben.

200 méterre nyugatra, a Stawki mellékutcája, a rövid ul. Parysowska (Parys utca) vezet a hasonló nevű térre. Az egykori agyaggödrök és grundok utolsó maradékát a világháború előtt építették be, már a telekspekuláció jegyében, négy-ötemeletes jellegtelen bérkaszárnyákkal. A plac Parysowski piaca éppoly hírhedt, mint a közepén álló mészárszék barakképülete. A húskimérést (kétnyelvű felirat hirdette: itt kóser húst adnak) egészségügyi okokból az idén megtiltották, az elavult, tűzveszélyes építményt hamarosan elbontják a térről. A Cygana aszfaltkészítő üzem (12. sz.) inkább kivételesnek számít, errefelé a bőrgyárak uralják a terepet, erről az átható szag tanúskodik. A téren is van kettő: a nagyobbik, a közismert Temler & Szwede Rt. transzmissziós szíjak és vastag cipőtalpak gyártására specializálódott.

Kijjebb a Dzikán többemeletes épületek közé szorítva áll az Unja (Unió) mozi pavilonja. A fellendülőben lévő jiddis nyelvű filmgyártás alkotásait rendszeresen vetítik itt. Legújabb kasszasiker a Hontalanság, a fiatal énekes csillag Wiera Gran és a nagynevű színésznő, Ida Kamińska főszereplésével. A lengyel és külföldi filmeket jiddis felirattal láthatják a nézők. 

Az. ul. Dzika egy ideig még északnyugati irányban halad, aztán nyugat felé fordul. Külső szakaszán már csak fa- és szénkereskedések váltogatják egymást. Végül összefut az Okopowával. Hajdan itt volt a város széle, a Powązki-kapu a vámházakkal. Ma a négyemeletes eklektikus saroképület földszintjén a hangulatos Glajszmidt-vendéglő üzemel. Esténként a legfrissebb tangó slágereket hallgatja a közönség harmonika kísérettel, serpenyős kolbász, kelkáposzta főzelék, bigos, krumplipüré, zöldborsós sárgarépa vagy marinált gomba mellett. Az ul. Okopowa mentén sok kőfaragó telepedett le, hiszen az út túloldalán temetők sora húzódik. Észak felőli – és majdnem nagyság szerinti – sorrendjük: katolikus, zsidó, muszlim, evangélikus és református.

Muranów külső részének főutcája az ul. Smocza. Állt itt valamikor egy „Sárkányos-ház” (smok = sárkány), arról kaphatta nevét. Az utca végén (58-62. sz.) Maksymilian Luxemburg nagyvállalkozó épített 1900 körül szociális lakótelepet. 16 épületben 1200 egyszobás bérleményben lakhatnak a munkások. A 43. sz. lakóház és a mögötte álló üzemcsarnokok a Pfeiffer Testvérek bőrgyárához tartoznak. A 35. sz. alatt állami egyenruha-gyár, a 29. sz. ház keskeny, hosszú telkén bazár működik.

A Niska és Pawia utcák között fut a rövid és keskeny ul. Lubeckiego. Várostervezők hosszú évek óta ennek az utcának a kiszélesített nyomvonalán képzelik el azt az észak-déli tengelyt, amely be- és átvezeti a benépesedő peremvárosokból jövő forgalmat a Belvároson. Ha a jövő ezen elképzelés szerint alakul és a városvezetés túljut a kisajátítások hosszú és fájdalmas folyamatán, akkor Külső-Muranów arculata alaposan meg fog változni.

c) A Leszno és környéke

Megközelítés: A Krakowskie Przedmieśce felől az 1-es, 2/A, a Marszałkowska felől a 8-as villamossal. Valamint a Dworzec Główny felől a C, a Nowo Miasto felől a D jelzésű autóbusszal.

Muranów déli részén három párhuzamos utca vezet kelet nyugati irányba. A Krasiński-kert magasságában a Nalewkitől indul az ul. Nowolipki. Valamikor majorságok és zöldségeskertek szegélyezték, ezért ul. Ogrodniki (Kertész utca) volt a neve. A múlt század 60-as éveitől épült be zárt sorban téglaépületekkel. A 7. sz. ház eredetileg a krakkói püspök palotája volt, de működött már benne bank, mecset és nyomda is. 1868-ban innen indult máig tartó hódító útjára a Tygodnik Illustrowany (Képes Hét): hasábjain későbbi világhíres, sőt Nobel-díjas írók (Sienkiewicz, Prus) regényei jelentek meg folytatásban. A 7. sz. alatt készül a cionista beállítottságú polgárság lengyel nyelvű napilapja, a Nasz Przeglad (Szemlénk). Ugyanebben az épületben dolgozik a népszerű gyermekújság, a Mały Przeglad (Kis Szemle) szerkesztősége Janusz Korczak vezetésével. A szomszédos leánygimnázium épületébe (11-15.) jártak A Nowolipki utcai lányok (Pola Gojawiczyńska regénye) hősei. A könyv alapján forgatott film (rendező: Józef Lejtes, 1937) országszerte ismertté tette az utcát és a jellegzetesen kispolgári környéket. A 19. számú (ma már nem létező) házban halt meg a lengyel színjátszás atyja, Wojciech Bogusławski színész. 70 méter magas tornyával a Szent Ágoston templom (48-50. sz.) egész Varsó legmagasabb szakrális építménye. Közadakozásból épült, neoromán stílusban (E. Cichocki és J. Huss, 1890).

Enyhe ívvel indul, majd egyenesen fut tovább az ul. Nowolipie. 1624-ben, a közelbe települt Brigitta-rendi apácák adták az utcának – régi székhelyük, Lipie falu után – a Nowo Lipie nevet. A múlt század második felében épül be 3-4 emeletes, zárt udvaros bérházakkal, régi fabarakkjai helyenként ma is láthatók. Elején a hatalmas Mostowski-palota (2. sz.) városképi jelentőségű épület. Barokk palotának épült. Klasszicista képét Antonio Corazzinak köszönheti.

A 18. sz. a Hotel Britannia, a 37. sz. alatt nagy kiterjedésű bazár, a 40. sz. alatt bőrgyár üzemel. Az ul. Nowolipiével szinte párhuzamosan indul és éles kanyart követően bele is torkollik a rövid, de bájos ul. Mylna (Malom utca). A 9. sz. ház udvari műtermében dolgozik a jeles szobrász, Abraham Ostrzega. A 13. sz. ház kertjében bújik meg a kétszintes Działyński-palota (Ch. P. Aigner, 1788). Névadóját a Kościuszko-felkelésben játszott szerepe miatt Szibériába száműzték, ott is halt meg hamarosan. Emberi arányú, harmóniát sugárzó épület. Főúri lakhelynek készült, aztán könyvtárnak, csillagvizsgálónak adott helyet. A 19. század elején szabadkőműves páholy működött benne. 1862 óta a református egyház hasznosítja általános iskolaként. Mai neoklasszicista arculatát az 1880-as években kapta. Közvetlen szomszédja a csipkés tornyú, neogót stílusú kálvinista templom (Leszno 16.). A reformátusok évszázadokon át hátrányos megkülönböztetést szenvedtek hitük miatt. A Második Köztársaság minden állampolgárának biztosítja a szabad vallásgyakorlást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a jelenlegi kormányfő, a külügyminiszter, valamint Varsó polgármestere egyaránt a református egyházközség tagja.

Az ul. Tłomackie a zsidó felekezet reprezentatív kulturális központja. Nevében utca, valójában tér. Eredetileg 18. századi házait egy kivételével (6. sz.) elbontották vagy emeletráépítéssel rontottak arányaikon. A tér déli oldalán magasodik a világias szellemű reformzsidóság büszkesége, az egyenjogúság jegyében emelt Nagy Zsinagóga (Leander Marconi, 1878). 66 méter hosszú, 30 méter széles, 2200 hívőnek szolgál ülőhellyel. A korban divatos, romantikus álmór zsinagóga-stílussal szemben inkább a keresztény eklektikát követi. Alaprajza korakeresztény bazilikára, dongaboltozatos, kettős árkádsoros főhajója román székesegyházra, hatalmas belső tere, centrális helyzetű kupolája a reneszánszra, oszlopos-timpanonos előcsarnoka Palladióra emlékeztet. A libanoni cédrusból faragott frigyszekrény apszisban foglal helyet. Mellette kétoldalt a falon héber és lengyel nyelvű Biblia-idézet olvasható. Az épület külső lépcsőjét keretező talapzaton egy-egy öntöttvas menóra áll. A koronát formázó kupola acél Dávid-csillagot tart.

A zsinagógához igazodik kisebb testvérként a Judaisztikai Könyvtár klasszicizálóan modern épülettömbje (3-5 sz., Edward Z. Eber, 1936). Számos kéziratritkaságot és ősnyomtatványt helyeztek el benne, különösen értékes a bibliagyűjtemény. Az épületben kapott helyet a Judaisztikai Tudományos Intézet, valamint a zsidó képzőművészet terjesztésére alakult társaság. Utóbbi kortárs művészeknek rendez kiállításokat.

A zsinagóga másik oldalán négyemeletes épülettömb (az ún. Fehér Sasos-ház) egyik szárnya ad otthont a Zsidó Írók és Újságírók Szövetsége varsói tagozatának (13. sz.). A szervezet 400 tagot számlál. Népszerű étterme vitáktól hangos, előadótermében rangos írók tartanak felolvasásokat. A házzal szemben magasodik az idén felavatott Körzeti Telefonközpont (10. sz.). Hátrahúzott ötödik emelete, díszítetlen falsíkja kiemeli a vele szomszédos négyemeletes lakó- és üzletház (8. sz.) szecessziós homlokzatát. Varsóban gyors ütemben fejlődik a hírközlés: jelenleg 90.000 telefon előfizetőt tartanak nyilván. A kapcsolótermek közelében áll a téren a varsóiak kedvenc találkahelye, a Grubą Kaśką (Kövér Kató). Ez a tömzsi, kerek 18. századi kútház kedves látványosság.

Az ul. Tłomackie közvetlen folytatása kifelé, egyben Varsó egyik kelet-nyugat tengelye a 2 kilométer hosszú ul. Leszno. A legkorábban beépült külvárosi utcák közé tartozik. Nevét a főúri Leszczynski családtól kapta. Belső részén egymást érik a klasszicista épületek és a kávéházak. A Martin-ház (2. sz.) egy gazdag sörkereskedőnek épült, itt működik a Gertner-féle zenés-táncos mulató. Az utca legszebb épülete – a református egyház központja, a timpanonos-pilaszteres, 2-3-2 tengelyes, kétszintes Dom Dysydentów (Szakadár-ház, 20. sz., építő: Szymon Bogumil Zug, 1780). A „szakadároknál” mintegy száz évvel korábban telepedtek le az utcában a karmeliták és emeltek a Szeplőtelen Szűz mennybemenetelének szentelt kápolnát, mellé pedig kolostort (32. sz, 1732). Róluk nyerte nevét a Leszno első, jobb oldali mellékutcája, a sűrűn beépített, villamosvonallal rendelkező ul. Karmelicka. Itt működik (10. sz.) 140 ággyal, röntgen-osztállyal az evangélikus kórház.

Továbbhaladva a Lesznón, szép példája a neoreneszánsz építészetnek a 15. sz. épület (Dom Braci Orszagh), a modern stílusnak pedig a 35. sz., földszintjén a Femina mozival. A 42. sz. ház és a Nowolipie 35. közötti telken piac működik. Négy évi munka után tavaly készült el a Fővárosi Bíróság és a Központi Kerületi Bíróság (53-55. sz., Bohdan Pniewski) öt udvart magába záró, ugyancsak funkcionalista stílusú épületkomplexuma. Hátsó frontja az ul. Ogrodowára néz. Európa legnagyobb bírósági épülete. Folyosóinak hossza 15 km. Ide költözik hamarosan a Legfelsőbb Bíróság is. Az intézmény a tervek szerint idén nyáron kezdi meg működését.

fShare

Tweet