Muranówi séták
Részlet egy 1939-es Varsó-útikalauzból
A környék eleinte az épülő Belvárost ellátó külterület. Faépületei, majorságai, zöldséges–kertjei sokáig őrzik falusias jellegét. A házak bérlői kézműves mesterek, segédek, kistisztviselők. A XIX. század húszas éveitől jelentős zsidó népesség áramlik a környékre. Néhány évtized leforgása alatt többségbe kerül. IV. Frigyes Vilmos szász király, varsói nagyherceg 1809-ben megtiltja a „még nem európaizálódott” varsói zsidóknak, hogy az Óvárosban, valamint a főbb környező utcákban lakjanak. A szabad költözés hatálya alól kivont utcák számát tovább növeli I. Sándor cár 1821-es rendelete. Mindkét uralkodó arra szorítja mózeshitű varsói alattvalóit, hogy a belvárosi palotaudvarok hátsó zugaiból költözzenek a gyéren lakott északi városrészbe. A korlátozó politika a hatvanas évekig marad érvényben. A terület fejlődését észak felől gátolja a rebellis főváros megfékezésére emelt Citadella (elkészült 1836-ban). A cári hatóság hatszáz méteres körben bontást és építési tilalmat rendel el az erődítmény előterének szabad belövése érdekében. Az összébb szorított helyi zsidóság száma nem egészen száz év alatt a tizenhatszorosára nő. 1914-ben Varsó közel milliós lakosságának már 35,4 %-át alkotják. A beköltözők részben a környező stetlekből érkező szegények, részben oroszországi menekültek. Az 1881-et követő pogromok, az 1905 utáni megtorlások, az 1915-16-os háborús viszontagságok ezreket űznek Varsóba keletről. Kialakul a lengyel főváros legsűrűbben lakott negyede.
