(részlet)
De tudd meg:
egy állat napjait élem. Vízióra vagyok.
Szemhéjam este elálmosodik, mint az ég és az erdő.
Szerelmem csak néhány szót ismer:
Olyan jó a véred partján. –
Királyi kelyhem!
Kóborló hiénám!
Gyere a barlangomba! Hadd ragyogjon a bőrünk.
Mígnem a cédrus árnya átfutott a kicsi gyíkon.
Te – boldogság –
Majom-Ádám vagyok. Rózsák nyílnak a hajamban.
Mellső mancsom már hosszú és szőrös.
Faág-csillár. Erős hüvelykemen
naphosszat lóghatsz.–
Úgy szeretkezek, mint az állat.
Az első éjszaka eldől minden.
Amire vágyom, fogaim közé veszem.
Címeremben hiéna, tigris, keselyű.
Most vízen jársz. Magad is vitorlásszerűen.
Világító bőrrel. Hűvös játék.
De benne mélyvörös ér, halott a vér,
a szád rése csupa kiáltás.
Te, hogy nem egy oldalon érünk partot!
Szeretkezel velem: piócaszerűen:
én belőled kérek. –
Ruth vagy. Kalapodon kalász.
Tarkód makkabeus-vértől barna.
Homlokod csapott. Oly hosszasan nézted
a mandulafák fölött, mikor jön már Boáz.
Úgy hordod, mint a tengert, nehogy a földet
megnedvesítse a játékban bármi kiontott.
Most vértezz fel egy pillaközi pillantást:
Nézd: ezer csillag, szakadék közeleg.
Nézd: mély torok, hadd zúduljon bele.
Nézd: én.
