Rubáík
Az égbolt a bábjátékos, az ember a báb.
Nem képletesen – valóban. Hús-vér figurák,
eljátsszuk az ő játékát, kisded szerepünk.
És függöny után ránk csukja a nemlét dobozát.
*
Ó, drága barátom: a világ vak. Hazudik,
ki épeszü felsőbb akaratról papol itt.
Békülj meg e ténnyel, húzódj oldalt derüsen,
és nézd el a kisded sorsot, hogy játszadozik.
*
Abból, ami van, nincsen kezedben semmi.
Abból, ami van, nemlét tud csak teremni.
Nem jobb-e, ha nincs az, ami van – így venni,
s mindaz, ami nincs, hogy: van – e hitben lenni?
*
Felütve az élet könyvét jelre vártam,
s egy bölcs kijelentésben meg is találtam:
„Boldog, aki holdként ragyogó szép szeretőt
ölelhet egy évnyi hosszu éjen által."
*
Ó, jobb, ha e korban nincsen sok barátod,
e kor figuráival tarts távolságot.
Mihelyt ma a bölcsesség szemét kitárod,
még jóakaród is ellenségnek látod.
*
Lét vándora, csak annyi fizetséget kérj,
hogy borra-ruhára teljen, maradj ennél;
a többi mulandó lom, az élet érték:
nehogy eladódj, vigyázz, függetlenedjél!
*
Élvezd, ami jut: a mát kifőzték tegnap,
a vágyaidat már lefölözték tegnap;
tőled, mit csinálnál, nem kérdezték tegnap –
holnap mi a dolgod, eldöntötték tegnap.
*
Jobb saskeselyűként egy csonttal beérnem,
mint nagy lakomákra senkikhez betérnem,
jobb árpakenyéren, mintsem mocskolva magam,
élősdi gyanánt senkik táljából élnem.
*
Figyelj: ha a pillanat – az élet telik el.
Ne hagyd ki a boldogságot: éljed! – telik el.
Vigyázz, e világon az a tőkéd, ahogy élsz.
Nincs más, csak az élet, s ahogy éled, telik el.
*
Az égbolt a kín köntösének öve csupán,
a tenger az emberkönnynek egy cseppje csupán,
a pokol a lét tüzének szikrája csupán,
az éden a földi gyönyörnek egy perce csupán.
