Hol volt, hol nem

Az I.XIV. és XV. énekhez

„Hogy nyissam meg a szám?”

Jichak Katzenelson (1886-1944) lengyelországi zsidó költő 1943 júniusában kilenc hónap haladékot kap a sorstól. Egy hondurasi útlevél segítségével internáló táborba kerül, az észak-franciaországi Vittelbe. Kap enni, rendes ágyba fekhet, tisztálkodhat, csak éppen írnia tilos. Katzenelson ír. A német megszállás iszonyata nem maradhat elmondatlanul. Előbb egy Hannibálról szóló darab készül el, aztán naplófeljegyzések, mindkettő héberül. A darabbal elégedetlen, a napló tele van fájdalom- és indulatkitöréssel. Ahhoz, hogy kívülállók is érzékeljék, mi történt a lengyel zsidókkal, új szavakat, új nyelvet kellene kitalálnia. De neki arra már nem lesz ideje. Viszont: egyike az utolsóknak, akik még tanúságot tehetnek. Mert a gyilkosok mindent le fognak tagadni: a lengyelországi zsidóság nyomtalanul fog eltűnni a történelemből, mintha sose létezett volna. Ebből a keserves vívódásból hosszú poéma, tizenöt ének született – a legátfogóbb és legdrámaibb verses mű a holokausztról. A poémát jiddis nyelven írta. A kelet-európai zsidóság „élő” nyelvén, mely immár a holtaké.

 

Bővebben ...

Adjatok nyelvet!

II. énekhez

Mit tegyen a költő, ha már se otthona, se családja, se népe? Ha mindenkit és mindent elvettek tőle, épp csak az életét hagyták meg átmenetileg? Azt is csak azért, hogy társaival együtt alapot képezzen egy esetleges fogolycseréhez.

A színhely Észak-Franciaország, az ásványvizéről híres kisváros: Vittel. Közelebbről az a szögesdróttal körülkerített szállodakomplexum, ahol 1943-44-ben főleg lengyel zsidókat őriznek. A tábort a Vöröskereszt felügyeli, vagyis a foglyok kapnak enni, tisztálkodhatnak, még rádiót is hallgathatnak. A foglyok jó része Varsóból jön. Különféle latin-amerikai országok Svájcban készült papírjait vásárolták meg jó pénzen, a Gestapo tudtával és hasznával. Ők az utolsó varsói zsidók, a bujkálókat leszámítva. De hiába a svájci konzulátusokon működő embermentők jóakarata, az internáltak zömét a hondurasi és salvadori kormány végül is nem ismeri el állampolgárának, így aztán a nácik szemében meg is szűnik hasznosságuk. 1944 tavaszán, Párizs érintésével Auschwitzban kötnek ki. Tízből kilenc azonnal megy a gázkamrába. Közöttük a költő is, aki (tanúvallomásokból tudjuk) utóbb már egyáltalán nem bánta, hogy ő is a nácik számláját fogja gyarapítani.

Bővebben ...

Elnök kétféle megvilágításban

Az V. ének és Reich-Ranicki visszaemlékezése elé

Idén lesz a hetvenedik évfordulója annak az eseménynek, amelyre európai civilizációnk nem gondolhat vissza büszkeséggel, de kereszténységben és humanitásban fogant erkölcsi kötelessége, hogy emlékezzen rá: 1942. július 22-én kezdte meg az SS a varsói gettó kiürítését. Nekünk, magyaroknak annál is inkább illik a hetven évvel ezelőtti Varsóra gondolnunk, mivel hajszálon múlt, hogy két évvel később Budapesten nem ismételte meg magát a történelem szóról szóra.

Bővebben ...

A gyermek évszázada

VI. ének elé

Lelkes idealisták megjövendölték 1900-ban: a huszadik század a gyermek évszázada lesz. A szülő, a nevelő dolga – elhárítani az akadályokat a szabad személyiség útjából. Minden csöppségben az univerzum lakik. Ezt kell kibontakoztatni a nevelés során. Csak boldog egyén válhat a közösség hasznára.

Bővebben ...

Pillanatfelvétel az ellenállásról

XIII. énekhez

A 42-es terv

A varsói gettó több mint két éve, 1940 októbere óta zárt terület. Rendeleti erőszakkal összezsúfolt mintegy fél millió lakosából már csak kb. hatvanezren élnek a járvány, az éhínség és a nyári nagy deportálások miatt. A megmaradtak kétharmada engedéllyel rendelkező munkás vagy alkalmazott, a többiek bujkálnak. A gettó lakosságát „elfogyasztva” a lakóterületet is töredékére csökkentették a németek. Szögesdróttal körülkerített, szigetszerű telephelyeken, a német hadigazdaságot fegyverrel, építőanyaggal és ruhával ellátó kis- és középüzemekben, ún. „shop”-okban dolgoznak és laknak az „engedélyesek”, a maradék önkormányzati munkaerő a deportáló állomás, az Umschlagplatz közelében nyer elhelyezést, hogy könnyebben elszállítható legyen. Az SS 42-es lengyelországi akcióterve, amely korlátozott számú „dolgozó” zsidó életét egyelőre meghagyta államérdekből, a többiek a „kitelepítés” sorsára jutottak, lényegében teljesült. Vagy mégsem?

Bővebben ...

A lengyel terepasztal

A VII. énekhez

Becslések szerint a huszadik században legalább 170 millió ember lett tömeggyilkosság áldozata és mintegy 250 millió embert űztek el lakóhelyéről. A népirtások sorában megkülönböztetett hely illeti meg a soát, hiszen ha Hitleren múlt volna, akkor ma egyetlen zsidó sem élne a földön. A lengyel zsidóság elpusztítását mondja és siratja el az 1943-44-ben íródott jiddis nyelvű poéma, szerzője Jichak Katzenelson. A VII. Ének Lengyelország 1939-es náci lerohanását idézi fel drámaian, a zsidók szemszögéből.

Bővebben ...

Visszhang

Legfrissebb művek

Krokodilopolisz - blog

Kapcsolat