A buldo

Csoda Bejrútban

A születésem utáni 742., vagy 782., nem, később, a 842. évben, bár talán mégis inkább valamikor 797 és 801 között, egy legénység és kormánylapát nélküli hajó jelent meg a Tirrén-tengeren és egyenesen a márványáról híres Luni felé vette az irányt. Luni, az ókori Luna, mely a változékony, de mindig kedves Holdról kapta a nevét, és századokon át szállította a nemes építőanyagot Rómának, egy ideje megrendelő nélkül maradt. Csak a népvándorlás pusztító vihara csapott át rajta többször, gótok és germánok képében, majd a longobárdok telepedtek rá, akik az előbbiekkel ellentétben előszeretettel építkeztek, csak nem hófehér vagy rózsaszín vagy égszínkék márványt használtak, hanem közönséges mészkövet, így hát Luni lassan az eljelentéktelenedés sorsára jutott. De még mindig volt benne annyi érték, hogy előbb az arabok rabolják ki, majd a vikingek osztozzanak a maradékon. A csapásokat a rendszeres nyári maláriajárványok tetézték. Jó keresztények lévén azonban a luniakat nem hagyta el a remény.

Bővebben...

Ki az irodalomból

Születéslegenda

1

Legalább annyira véletlen, hogy akkor születtem meg, amikor megszülettem, mint amennyire szükségszerű. Az én drága anyai nagyanyám ugyanis boszorkány volt másodállásban, de erről mélyen hallgatott. Hiszen a boszorkányság tudvalévően ragályos, öröklődik vagy átadódik, és akkor anyámra is átragadt volna. Lehet, hogy anyám is boszorkány volt, a boszorkányoknak abból a különleges fajtájából, amelyik egyáltalán nem művel semmi boszorkányosat, és épp ez benne a csodálatot és gyanút keltő, vagyis a boszorkányos.

Bővebben...

A sárkány nyelve

Egy énekes, akinek nincs hangja, egy táncos, aki csetlik-botlik. Apám nem volt éppen a szavak embere, mégis ő tartott szóval mindenkit. Hogy ez baj lett volna? A legkevésbé sem. Mint a nagy mesélők általában, ő is ülve mesélt, saját foteljében, mely a nappaliban állt. A nappali egyszersmind háló- és tévészoba is volt, és a fotel is többfunkciós: olvasó-, étkező, tévé- és alvófotelként egyaránt szolgált. Mese közben a fotel folyton dülöngélt. Nagy terjedelme ellenére pihekönnyű fotel volt, az alján apró görgőkkel, így aztán minden oldalra dőlés, oldalra nyúlás kibillentette egyensúlyából – a benne ülővel együtt. Mintha csónakban ült, evett és aludt volna apám, ekként hánykolódva élete mesés folyóján. Mindig ugyanott ült, háttal az ablaknak, szemközt a faliórával, és ugyanazt mesélte. Baj? Ugyan! A nagyok mind ezt csinálják.

Bővebben...

Egy francia pap

Egy francia pap, aki eredetileg matematika tanárnak készült, de egyetemi tanulmányai során találkozott az Úrral, ezért átiratkozott a hittudományira, gyerekkorában családi ünnepekkor gyakran hallotta, amint közeli hozzátartozói anyai nagyapját unszolják, meséljen a hadifogságról, a nagyapja azonban ilyenkor elkomorult és csak annyit mondott: másoknak rosszabb volt.

Bővebben...

Visszhang

Legfrissebb művek

Krokodilopolisz - blog

Kapcsolat