A műfordításról

Fordított díván

A vers tartalom és forma szintézise: hangzás és értelem ötvözete. A fordítás kompromisszum: a két komponens közül egyszerre csak az egyik érvényesíthető maradéktalanul. Vagy a tartalom (szélső pólus: nyersfordítás) vagy a forma (szélső pólus: akusztikus tükrözés, értsd: zeneien formahű fordítás). E két szélső pólus között mozog a magyar irodalmi hagyományban műfordításnak nevezett szövegképződmény. Ezt az különbözteti meg a nyersfordítástól, hogy igyekszik az eredeti vers minél több trópusát, vagyis mikro- és makroszintű versszerkezeti (poétikai) egységét megőrizni. Ám az ilyen jellegű megfelelések is mindjárt két mezőben helyezkednek el. Az első esetben úgy teszünk, mintha az eredeti vers időtlen alakulat volna, és ennek feleltetjük meg a magyar változatot. Ekkor a két vers a kvázi egyidejűség viszonyába kerül. A fordítás olyan, mintha ma íródott volna a vers, a mindenkori mában: ez a szinkronikus fordítás. A másik esetben, amennyiben a vers klasszikus, a fordító arra törekszik, hogy időbeli távolságot teremtsen a ma és az egykor aktuális vers között. Történelmi patinával vonja be a szöveget, régiesíti. Ezt nevezem archaizáló, vagy diakronikus fordításnak.

Teljes szöveg (pdf)

 

Goretity József interjúja

Igen, a vers fordíthatatlan. Az az anyag, amiből dolgozunk, a saját anyanyelvünk. És az anyanyelvünket nem lehet lefordítani egy másik nyelvre, ez fából vaskarika lenne. Másrészt viszont a fordítói nyelv a nyelvnek valami köztes állománya, ami valamennyire mindig le van maradva a legélőbb és legkorszerűbb nyelvi törekvésektől.
 

Teljes szöveg. 2004. (pdf)

 

 

 

Nincs feloldás

Kötetnyi próza fordítása után készül ez a röpke szövegelemzés. Szerző, akivel majd egy évig küzdöttem, a német irodalom nálunk alig-alig ismert huszadik századi kiválósága, a svájci születésű Robert Walser (1878–1956). Most nem mondom végig a pedigréjét, hamarosan megjelenik – A séta címmel – magyar nyelvű kötete, abból sok mindent megtudhat az olvasó erről a rejtélyes nyelvművészről.
Inkább arról beszélnék, hogy mire megy, mire mehet a fordító az úgynevezett „életút" ismerete nélkül. Mindjárt előrebocsátanám kész válaszomat: semmire. Legfeljebb – félre.

Teljes szöveg (pdf)

Robert Walser: Karcolat

 

 

Visszhang

Legfrissebb művek

Krokodilopolisz - blog

Kapcsolat