Dusehubka
Részlet
Figyelő
1942. november 24.
Malkiniától délre, a Bug folyó közelében van egy kavicsbánya, amit tavaly kényszermunkatáborrá alakítottak át a megszállók. A legközelebbi vasútállomásról (6 km) a „Treblinka Arbeitslager” elnevezést kapta. Hivatalosan munkahely elhagyásért, munkamegtagadásért, elmaradt beszolgáltatásért, fuvar nem teljesítésért, zugkereskedelemért, árdrágításért, valójában szinte bármiért behozhatók ide az emberek. Elég ráfogni valakire, hogy rokonszenvezik az ellenállással, zsidókat vagy orosz hadifoglyot rejteget, már viszik. Állandó ürügyül szolgálnak a beszolgáltatási kvóták, főleg azután, hogy a főkormányzó az idei katasztrofális németországi termés miatt gazdasági szükségállapotot rendelt el. De a munkaerőhiány leküzdésének legegyszerűbb módja az, hogy egy SS egység hajnalban rajtaüt egy kistelepülésen és a házakra kötelezően kifüggesztett lakónévsor segítségével kiválasztja, majd teherautóra zsuppolja az erős, egészséges fiatalokat, néha tizennyolc év alattiakat is. Hivatalosan kettőtől hat hónapig terjed a büntetés, de ezt se tartják be. Előfordul, hogy hamarabb elengednek valakit, máskor (dologidőben) ott tartják még hetekig, vagy továbbküldik németországi kényszermunkára. A treblinkai kényszermunkások fő tevékenysége a kavicskitermelés, a táboron kívül tőzegásás, meliorizáció, vagonkirakás. Az SS-majorságot lengyelekkel műveltetik, a „hórukk” munkát kizárólag zsidók végzik. Azt csak pár hétig lehet bírni. Lengyelek és zsidók szögesdróttal elválasztott külön barakkokban laknak. Hacsak nincs közös dolguk, tilos egymással érintkezniük. Egyszerre úgy kétezren lehetnek a táborban, 70%-uk lengyel. Elég magas a halálozási arányszám (25-30%). Az egészségügyi helyzet állandóan romlik: a „normál” halálokok mellé (éhség, végkimerülés, szadista bánásmód) legújabban tífuszjárvány társul.
