● A gazda mérgesen fogad, mint egy idegent. Hadd várjad meg a mamádat, ebben egyeztetek meg. Igen, mondja, de meggondolta magát. Estig maradhatsz, kapsz enni, aztán le is út, fel is út. Ne kérj tőle semmit! Kezeslábasa zsebéből kilóg apád arany óralánca. ● Több bujkálót elvisznek az utcából, titeket még nem fedeztek fel. A szomszéd a németek nyomravezetője. Bújtatótok felesége a kerítésnél állva halkan megkérdi tőle, miért szolgáltatta ki szegényeket Hitlernek. A szomszéd magabiztosan harsogja: Nem Hitler öli meg őket, Isten akarja így. Hitler csak eszköz a kezében. Hogyan szegülhetnék én szembe Isten akaratával? ● Vetkőzzetek, zsidó kommunista banditák!, kezdik az ákások. Meg kell tisztítaniuk a környéket az olyanoktól, mint ti. Kár érted, mert csinos gyerek vagy, mondják tizenkét éves bátyádnak, de mert zsidó, pokolra veled! Szüleid, testvéred, nagybátyád, nagynénéd, két gyerekük leterítve végleg. Te, tizenegyéves kislány meg az öcséd bénultan fekszetek, lőtt sebbel. Mindenkitől elveszik az ékszert és ellovagolnak. Finom arcú, tizenéves fiúk. ● Anyád lánynak öltöztet, hogy ne akarják ellenőrizni a micsodádat. Hajad hosszúra nő, de nem a testi átalakulás nehéz, hanem az eddig hímnemben használt igéket nőnembe tenni. Múltban és jövőben. ● Nedves, ragacsos, síkos köveken ültök. Férgek mászkálnak rajtatok. Pókhálókba ütköztök. Te anyád ölébe telepszel, három éves öcséd apátok térdén ül. Úgy eteti a patkányokat, ahogy mások a kedvenc kutyáikat. Amikor valahol lehúzzák a vécét, rengeteg víz zúdul a csatornába. Olyankor a falhoz tapadtok, hogy ne rajtatok folyjék a szennylé. ● Délután háromtól már sötét van a pajtában, addig is csak a réseken szivárog be fény. Apád a Bibliára tanít, ha valamelyik nap elmulasztaná, te figyelmezteted rá. Anyád gyapjúfonalat kér a gazdasszonytól, pulóvert köt a lányainak. Apád facipőt farag nekik, és amikor a lányok a templomba mennek, mindenki kérdi, ki csinálta ezeket a csinos lábbeliket? ●
Azonkívül, hogy állandóan mesél, apátok verseket mond és maga is költ. Jeleneteket találtok ki és előadjátok a világ első csatornaszínházában. Megmentőtök felesége imakönyvet küld anyádnak és gyertyát, mert péntek este, ugyebár, muszáj gyertyát gyújtani. Néha elmentek a rostély közelébe, egy kis beszűrődő fényt látni, hangokat hallani. ● Lázasan nekifekszel a németnek, a megszállást kísérő pogromokból ezt a tanulságot vonva le. Éjjel-nappal írsz, olvasol, szavalsz, magadban is csak németül beszélsz, képzelt jeleneteket játszol el, hol a városparancsnok, hol a csendőr bőrébe bújva, barátnőid teljes megrökönyödésére, családod nem csekély bosszúságára és nagy-nagy szomorúságára, majd egy napon kiállsz az országútra, hogy mint népi németet fölvetesd magad egy katonai teherautóval. Az SS hozzálát a gettó kiürítéséhez, nem számolva az ellenállással. Két hétig dúl a harc, öt testvéred vesz részt benne, a legyilkoltakat a folyóba dobják végül. Új helyeden háztartási alkalmazottként mindenről értesülsz, és mintha a fogad fájna, zsebkendőbe temeted arcodat. ● Mikor a többieket már kivégezték, s ti harmadnap előmerészkedtek az erdőből, és elmentek anyád gyerekkori barátjához, hogy legalább néhány napra adjanak nektek szállást, ezzel adja ki az utatokat: Ha Isten nem könyörül rajtatok, hogyan várhatjátok el, hogy az emberek könyörüljenek? ● Anyádat, kisöcsédet szemed láttára kaszálta le a géppisztoly. Ott állsz a gödör szélén, a föld mozog, iszonyú látvány. Vársz, rajtad a sor. Odajön a német, hunyorog. Valami csillog a földön. Mutatod neki, nézze csak, egy óra. Odamegy, hogy felvegye, te meg futásnak eredsz.Utánad ereszt egy sorozatot. Nem talál. ● Mindenhová bekopogtok, mindenhonnan elküldenek. Hozzájuk nem, oda németek járnak, rendőr lakik a szomszédban, csak nem fogják a családjuk életét miattatok. – Az asszony először húzódozik, ti átmentek a szomszéd faluba, de amikor a németek körülzárják a települést, átküldi értetek a férjét. A gazda, mindenki ismeri a környéken, felültet benneteket a szánra és kihajt veletek a német gyűrűből. Otthon az asszony bejelenti, mától apád, anyád, és te, tizenkét éves kislány, a vendégeik vagytok. Feszületet tesz az asztalra, és megesketi a gyerekeit, hogy erről senkinek sem beszélnek. ● Nyílik az álcázott ajtó, lovaglócsizmás fickó lép be a tenyérnyi búvóhelyre. Sorolja a neveket, mind a nyolcatokét. Milyen szép bőr, fogja meg nagybátyád kezét, milyen finom bőre van magának, masszírozgatja, jó lesz kesztyűnek! Aztán hozzáteszi: kell a pénz a földalatti mozgalomnak. Mindeneteket odaadjátok. ● Öt méter hosszú, másfél méter széles, szalmával bélelt, fedeles verem az istállóban. Petrólámpa, bűz, levegőtlenség. A rabbi és felesége ágyban, szüleid és ti hárman, gyerekek a földön. Ágyneműt hoztatok otthonról. Hetven deka kenyér, egy kis üres leves naponta, hetente egyszer mosdóvíz. ●
Egy bunker a házon belül, egy hátul az udvaron, egy az erdőben, ingázhattok a helyzettől függően. Mások lápi zsombékon, kőbányában, templomtoronyban, disznóólban, lengyel temetőben a ravatalozóban, leeresztett halastó fenekén. ● Családi értékeitek megőrzését szüleitek egy ismerős asszonyra bízták. Csak te és húgod maradtatok meg, tizenöt, tizenhárom évesek. Pénz kell az életben maradáshoz. Elküldötök néhány holmitokért egy keresztény jóbarátot. Az asszony helyett veje intézkedik, a földalatti mozgalom tisztje, legalábbis ezt állítja magáról. A szervezet nevében megparancsolja jóbarátnak, hogy haladéktalanul végezzen a két zsidó banditával, veletek. Ellenkező esetben ők végeznek vele és családjával. Jóbarát elmondja nektek, mi történt, majd megkér benneteket, szálljatok vele csónakba, evezzetek arra, amerre az ákás vő lakik, dobáljatok köveket a folyóba, és óbégassatok úgy, mint akiket ölnek, különben neki és családjának vége. Másnap csónakba szálltok, köveket dobáltok a vízbe, hangosan jajveszékeltek, és partra szálltok a túloldalon. ● Ötszáz dollárt fizettek a gazdának három hónapra. Az meg szecskavágó gépet vesz magának. A szomszédok rögtön kitalálják, hogy zsidók vannak nála, különben honnan lenne pénze? Csak a zsidónak van pénze. Szedhetitek a sátorfátokat. –Előre fizettek fél évre, egy évre, a zsidónak van pénze, egy hét múlva azzal jön a gazda, hogy aznap, másnap, harmadnap, hamarosan házkutatás lesz, menjetek el. ● A gettó felszámolásának csupán a napja kétséges, az nem, hogy a bent szorultaknak nincs hová menniük. Egyedül téged tud kimenteni német főnököd, mert te tudsz nyelvet, van szakmád, és ami fő, a beosztottja vagy. Anyád úgy dönt, ha van esélyed a túlélésre, ragadd meg, legyen, aki majd elmondja, mi történt velük. Mire a német „akció” elindul, te már főnököd lakásán alszol, nem a gettóban. Talán éppen most mészárolják le szüleidet, kistestvéreidet, ezzel a tudattal kelsz, fekszel, végzed a munkád. De hogy mi dúl benned, egy arcizomrándulás sem árulhatja el. ● Az utolsók között lépsz oda. Nagyanyád, nagynénéd nyomában. Eldördül a lövés, valaki elránt, elesel. Már teli a gödör. A szélére zuhansz. Majdnem a legtetejére. A tested kővé dermed, a tudatod észlel. Sokáig kelepelt a géppuska, sokat elhibáztak közületek. Sokan jajveszékelnek, az életükért könyörögve. A kivégzők odajönnek és főbe lövik őket. Egy vagy az alattad fekvőkkel. Hallod a távozó lépteket. Sötét van, felülsz, a holttesteken, hét éves kislány. ● Mivel a szekrényben vaksötét van, és csak egymás fülébe suttogva szabad beszélni, te viszont iskoláskorba lépsz lassan, és valamivel el kell tölteni az időt, apád érdekes módját találja ki a tanításnak. Érintés jelzi a számértéket, a tenyér a tábla. Először tízig tanulod meg a számokat, aztán húszig, és így tovább egészen százig. A betűket ugyanígy tanítja, a tenyeredre rajzolva. És mindig belesúgja a füledbe a nevüket. Később, ha majd betűt vagy számot látsz, rögtön a tenyereden érzed az alakjukat. ● Beállítasz a faluba, mert kifogytatok az élelemből, egy ismerős kapuján zörgetsz. Várjál, kiált ki az asszony, még imádkozik. Kisvártatva kijön az ember és azt mondja: Isten döntése, hogy meg kell halnod. Menj és add föl magadat a németeknek. Úgysem tudsz elfutni az elől, ami odafönt elvégeztetett. ●
Már tizenegyen rejtőztök a padláson. Bekopog az ajtón a tizenkettedik. Mondd, drágám, kérdi a gazda a feleségét, mit csinálnak velünk a németek, ha itt találnak tizenegy zsidót? Micsoda kérdés, hát agyonlőnek, feleli az asszony. És ha tizenkettőt találnak? Akkor is, feleli az asszony. Hát akkor, isten nevében, fogadjuk be a tizenkettediket is. ● Anyád a karján tart, kétévest, futás közben árokba zuhantok, zuhognak rátok azok, akiket eltaláltak, alig bír kikecmeregni alóluk, csak amikor megráz, akkor szakad fel belőled a sírás, ebből tudja meg, hogy élsz. ● A felszínről nézve csak egy hasadék. A helybeliek dögkútnak használják. Négy terem nyílik a folyosókból. Egyikben főztök, másikban raktároztok, harmadikban alusztok, negyedik a ti játszóhelyetek, gyerekeké. Három család, harminchat ember. A férfiak hathetente beszerző körútra mennek. Néhány szál gyertya, néhány petrólámpa, csak rövid ideig égnek. Nappal és éjszaka ritmusa megszűnik, sokszor húsz órát alszotok egyhuzamban. A járatokat a sötét barlangban, mintha Braille-írást olvasna, a talpatok memorizálja. Háromszáznegyvennégy napon át. ● Kiérsz az országútra, lovas szekér közeledik, lengyel paraszt a bakon, négy zsidó a szekéren. Kérded tőlük jiddisül, hová mennek. Ők a szomszéd falubeli zsidók képviselői, mondják, és azért kerekedtek fel, hogy meggyőzzék a sobibóri tábor parancsnokát, adjon nekik halasztást tavaszig, ne most kelljen odamenniük dolgozni, októberben, betakarításkor. ● Még hajnalban befogott, de megszökni már nem tudott előlük, a bulbások a vártnál hamarabb érkeztek. Így jár, aki ukrán létére zsidókat rejteget. Az egyik martalóc a szekérderékban turkál, a másik csóvát vet a házra, a harmadik a gazdasszony után veti magát, így ti ketten egérutat nyertek. Mezítláb a hóban. A közelben fahíd, csatorna, vize kásás. Belemerültök. Nyolc éves kislány, fogod anyád kezét, ne mozdulj, mondja a szemével, jégpáncél fagy a testetek köré. ● Nagybátyád alkalmazottjánál, a szoba végében elfalaztak egy hat négyzetméteres odút. Benne háromemeletes priccs és ti hatan. Előtte szekrény, terpentin, cipőkrém, és más erős illatú vegyszerek, hogy a kutyák szagot ne fogjanak.● Szállásadótok attól is retteg, hogy ott ragadtok nála, meg attól is, hogy egyszer továbbálltok, és úgy tudódik ki, hogy nála laktatok. Egy reggel, mikor apátok elmegy élelemért, téged, hétéves kisfiút meg az ötéves húgodat kivisz az erdőbe, beültet egy gödörbe, rátok lapátolja a földet, majd otthagy, mondván, egyszer még megölik miattatok! Már félholtak vagytok, mire feleszméltek. Szerencsére ott a bot a kezetek ügyében, azzal lyukat fúrtok, jön egy kis levegő. Egész nap ástok, estére sikerül kimásznotok. Hova mehetnétek? Senkit sem ismertek a környéken. Visszamentek hozzá. Mikor beléptek a házba, azt hiszi, kísértetet lát. Üvölt, a haját tépi. Hirtelen felkapja a nagykést, hogy szíven szúrja magát. Úgyis megölnek miattatok!, ordítja magán kívül. Aztán kötelet hoz, hogy felakasszon benneteket. Ekkor érkezik apátok az élelemmel.
