A nászmenet

Ha a világ kagyló, Irán benne a gyöngy. Hát, most, hogy a nyakamba vettem, már nem mondanám, hogy mindenütt fénylik. Pedig az árusok Iszfahánban, a Majdánon mind ezt hajtogatják. Meg azt is rávágják mindjárt: ha a világ gyűrű, Irán rajta az ékkő. Én persze Iszfahánban mindent elhittem nekik. Egy kislánynak egy ekkora város maga a világ. De most, hogy kidugtam a fejemet belőle, fakónak találtam a gyöngyöt, foltosnak az ékkövet. És az emberek! Felmennek a hegytetőre, mert ott jobban hallja az imádságukat a Mindenható?! Mintha nagyot hallana! Érdekel, amit mondok? Rám se hederítesz. 
Pedig mókás volt a bikaviadal, amellett, hogy félelmetes. Te is tátottad a szádat! Ali nekirontott Mohamednek, fehér bika a feketének, siíta a szunnitának. És legyőzte. A Próféta veje az apósát. Őrjöngött a tömeg! Minek hívták azt a várost, aminek a főterén?! Na és olyat, domb tetején hidat, ki látott már? Ismerd el, hogy te se. Sehol egy ér, egy patak! Neked mondtak valamit, engem akkor se világosítottál fel. 
Rágatlan falatokban nyelem az utat. Ráadásul folyton az motoszkál a fülemben, amit a nevemben mondogattál a búcsúztatásomon. Kedves lánypajtásim, szűztiszta virágok meg a többi. Ilyenkor meghatódom, a látvány elszalad. Mire megkérdem, ez mi, az mi, már nem tudod, miről beszélek. Mindig elkóricálsz. Jobban kéne keresni a kedvemet, mert még az is elszalad.

fShare

Tweet

Bővebben ...

A vendégszent

Ég a talaj, katlan az ég, a nappal tüzes bélyeg, éjjel is remegnek a tevék, leopárdok néznek le ránk a sziklákról; olyan, mintha menekülnénk, mi, egy roppant birodalom, a nagy India küldöttei, mintha futnánk Buharából, de hiába tartunk délnek, mi már sosem érünk haza. Itt minden szent, szent, szent: amerre az iszlám ment, amerre mentünk, szenteket termettünk; Buharának is van hét, Szamarkandnak hetvenhét, Balhot hetvenezer angyal őrzi. Szent a föld és szent a víz, szent a láng, a levegő, szent az út és szent a szikla, szent a por és szent a láb, szent az összes vándoré, szúfié és kalandaré, csak mi nem érünk haza soha. Szent a béke, szent az ünnep, szent az alkony és a hajnal, mindenütt szentekbe botlasz, élőkbe és halottakba, élni-halni nem tudókba, örök élőhalottakba. Ez a földi Paradicsom, így tartják a helybeliek, tele dicső üdvözülttel, szent itt, szent ott, szent mindenütt, mi is szentek leszünk, azok, hamarosan üdvözülünk, ha itt veszünk, vendégszentek. És itt veszünk, mert nem kaptunk észbe idejekorán, hogy ez itt nem Hindusztán, hanem Turán. Így akarja a Visszatartó. 

fShare

Tweet

Bővebben ...

Az aranylánc

Ez az utolsó lélegzetvételem, a jövő még nem született meg, a múlt halott, odalent hét embernyi mélyen kopácsol a mester, leeresztem a vödröt a kitermelt földnek, sürget a társam ott lent, hol vagy, hol vagy, és tényleg: hol vagyok? Majd ha felér a föld az aknából, ennek a szűk kútnak a torkából, kiborítom a szája mellé, ki a káva mellé, erről ismernek engem, a sok kis rakásról, a sok kis törmelékkupacból formázott föld-fánkról, erről ismer meg isten, ha lenéz az égi országból, hogy a közepén ott a lyuk, erről a sok-sok gyűrű alakú ragyáról a Föld arcán. Ilyenre formáljuk, vagy én, vagy a váltásom, aki helyett olyankor lent a vágatban görnyedezem, fojtogató, nyirkos homályban, a készülő föld alatti csatornában, a bontástól az akna fenekéig cipelve a törmeléket, vagy épp a kosárból a vödörbe lapátolva, hét embernyi mélyen vagy még mélyebben. Csak a testem teljesít, én alig élek, alig lélegzem.

fShare

Tweet

Bővebben ...

A portya

Hátunk mögött Észak, előttünk van Dél, jobbra a Nap nyugszik, balra pedig kél. Ezt harsogták a kölykök a réten masírozva, fakarddal a kezükben. Ezt tanulták a bátyjuktól, az apjuktól. És amikor a folytatáshoz értek: Szegénység van északon, gazdagság van délen, helyet cserél a vagyon, megyek, elintézem!, akkor esett be a kapun a deltavidéki követ, fellármázva a várost: Kalmükök gyülekeznek az északi határon!

Nincs is határ, pusztaság van, kopasz hegyek. Nem félünk mi senkitől, mi, hórezmiek. Csak lenne itt a kán! Vagy legalább egy főember, egy inák vagy egy atálik! De hát nincsen. Hívában nincs számottevő katonai kontingens sem. Úgyhogy a kalmüknek se kell félnie senkitől. Amint híre jött, hogy a buharai kán, városait őrizetlen hagyva, Dél felé tart seregével, a mieink lóra kaptak és már itt se voltak.

fShare

Tweet

Bővebben ...