A kérdésre Hisz-e Ön abban
Hogy van élet a halál után
Azt válaszoltam: Igen
De arról már nem tudtam számot adni
Milyen is lenne ez az élet
És milyen lennék benne
Én magam
Ott
Mindössze annyit tudtam
Nem vár
Arany széken ülve
Szentek hierarchiája
És elkárhozott lelkek
Sem zuhognak a mélybe
Csak
A soha el nem fogyasztott
Felszabadult szeretet
Áradata önt el
Nem drágakővel kivert merev
Aranyköpeny borul fölém
Csak valami leheletkönnyű
Lenge szőttes
Lesz a vállamon
Lágy mozdulatok simítanak
Mint egykor a Tirrén-tenger
Hullámai
S mintha szavak cirógatnának
Szófoszlányok
Gyere Gyere
Könnyel kivert fájdalomszövet
Hol felbukom hol alámerülök
És kezed
Megint a kezemben
Így feküdtünk
Te felolvastál
Én elaludtam
Felébredtem
Elaludtam
Ahányszor ébredek
Mindig a te hangod
Fogad és enged el
Örökös örökké
Szóval csak ennyit vár, kérdik
a kérdezők a halál utáni léttől?
És azt felelem: ennél többet
Nem várhatok.
