Einem, der vor der Tür stand
ANNAK, AKI AZ AJTÓ ELŐTT ÁLLT, egy
Este
kitártam
a szavam – : láttam, odabaktat hozzá,
a torzszülötthöz, oda
a tökéletlenhez,
oda
a sáros zsoldoscsizmában
született testvérhez, kinek
véres a
nemző-
szerve, oda
a sivalkodó emberszerűséghez.
Rabbi, kértem fogcsikorgatva, Lőv
rabbi:
Ennek itt
metéld körül a szavát,
ennek itt
vésd az élő
Semmit a lelkébe,
ennek itt
két satnya
ujját áldáshozó
mondássá egyenesítsd ki.
........................
És húzd be az esti ajtót, rabbi.
........................
Nyisd ki a reggeli ajtót, rab- –
