Práter utca
Szélességben sem mérkőzhet bécsi rokonával, vurstlihoz, ligethez sem visz ki, mint amaz. Jelenlegi utcaképét tűzfal zárja, néhány ecetfával a tövében. Rejtély, miért kapta a Práter nevet. Nem is főútvonal. Abban a pókhálóképződményben, amelyet a pesti belső kerületek utcái alkotnak, csak harmadrendű útvonal, ha elsőrendűnek a körutakat és sugárutakat, másodrendűnek a tömegközlekedéssel ellátott utcákat veszem. Egykategóriás a ferencvárosi Tűzoltóval vagy a terézvárosi Aradival. Vannak azonban egészen sajátos tulajdonságai is: hossza a térkép tanúsága szerint pontosan egy kilométer, tájolása pedig csaknem pontosan kelet-nyugati. A tervezők zsinóregyenesen húzták meg: ha az ember a vége felől néz bele, az utcatér olyan, akár egy célra tartott fegyver csöve, melynek irányzékát éppen a gellérthegyi emlékmű nőalakja adja.
Legalább három hullámban épült; az elsőről, mely a reformkor végétől a kiegyezésig tarthatott, a földszintes épületek hírmondói tanúskodnak (már nem sokáig): a mindenütt nyitott kapukon belépőt állványerdő, szoba-konyhás udvari nyomor, sufnik, macskák, botkormányos rokkantkocsik fogadják. A második hullám emlékei a kiegyezés kori többszintes bérházak; igazán bőven mérték rájuk gipszből a cirádát, a kváderkőutánzatot, ám annak következtében, hogy ´56 őszén az utca első fele a Corvin köziek harcálláspontjává és az orosz tankok célpontjává vált, az államszocializmus pedig 40 évig vonakodott háziúri kötelességeit ellátni, ezek a homlokzatok mára rég túl vannak azon az állapoton, amikor (Pilinszkyt parafrazeálva) "a stukatúra könyörög, leroskad, megadja magát". Néhány dicséretesen felújított kivételtől eltekintve ugyanis (mint pl. a Práter utcai iskola, ide járt Szent-Györgyi Albert, de még a cikkíró mamája is) a zömük ragyaverten vagy téglára csupaszodva, szürke-véznán várja a megígért föltámadást. Túl a Szigony utcán, a páratlan oldalon áll egy klinkertéglával burkolt, csinosnak mondható, kisebbfajta telep, az úgynevezett Pap-házak, ezeket a katolikus egyház építtette 1911-ben, a saját adminisztrációjának. Mivel a házak a Füvészkerthez közeli mocsárra épültek, és a tartócölöpök némelyike időközben megsüllyedt, a lejtős lakások könnyen kibillentik az embert az egyensúlyából.
A hetvenes évek gigászi igyekezete (harmadik hullám) nagyot szabott az épített környezeten: tőből amputálta az utca jobb lábát a páros oldalon. Ekkor szökött magasba a lakótelep panelfalansztere (ó, haladó Kádár-kori építészek: vajon melyikőtök költözött ide?). Igaz, fát-bokrot ültettek a járda mellé, de jóvátehetetlenül megbontották az utca vonalát, és ezzel szovjetizálták a légáramlást:azóta, akárcsak például Drezda belvárosában, ha feltámad a szél, e tájékon is féktelen huzat tombol, széthordva mindent: szemetet, port, homokot. Végül a nyolcvanas években emberibb küllemű panelházak sora került az utca jobb oldalára, és tavaly épült egy hatszintes társasház is.
A lakótelepi nagy ABC-t és a Hajdú-mintaboltból avanzsált videokölcsönzőt leszámítva az utcában a kisvállalkozók üzletei dominálnak, zömmel a páratlan oldalon. A Baross utca kisugárzásáról és építőipari fellendülésről tanúskodik az új bútorboltok települése az utca elejére. A papír-írószeresnek a Vajdahunyad utca sarkán nem mehet olyan jól a bolt: az idén lottózóval bővítette a profilját. Amilyen nehéz levegő árad két galvanizáló pinceműhelyből, olyan mámorító az utca végi pékség illata. Pár éve megszűnt egy patika a Nagytemplom utca sarkán, létesült viszont a Füvészkert utcán túl egy cukrászda. Volt valamikor két vendéglő is az utcában, de jelenleg mindkettő zárva (vagy a Köjál, vagy a rendőrség záratta be), annál lendületesebben üzemel a négy kocsma. Közülük az Izsáki Sárfehér névre hallgató bormérés a leginkább hagyományőrző a talponálló műfajban: nincs belambériázva, nincs benne tévé, asztal is csak egy van. Látogatottságban azonban a Práter büfé viszi a pálmát: a környék masszív alkoholistáit már reggel odatereli a szükség, aktív társas élet folyik bent záróráig, csak a három lépcsőt vétik el sokan kifelé jövet. Dobozgyűjtésre alkalmassá tett babakocsik, szenestargoncák parkolnak órákig a kocsma előtti úttesten, leültetett kutyák lógatják nyelvüket a járdán.
A populáció sokszínű: ahogy a földszintes szoba-konyhákból kihalt vagy elköltözött az eredeti proletariátus, helyébe a nyomortűrő cigányság képviselői nyomultak, falusias jelleget kölcsönözve az utcának. A józsefvárosi piac közelsége vonzóvá tette a környéket a kínaiak számára: ők is szeretnek kolóniákat alakítani. Így aztán, ha valaki erre sétál, a lakótelep egymással szembenéző padjai közül az egyik soron fiatal romákat láthat üldögélni esténként, a másik soron kínaiakat.
Nem tudom, közülük vagy az idevalósi kisegzisztenciák közül ki akar lefogyni (erre biztat az utca mélyén, csodareceptet is kínálva, egy falragasz), azt viszont egyenesen kétlem, hogy bármelyikük napfény nélküli barnítókrémre, vitaminozott fehérjekoncentrátumra, netán szupertömegnövelőre áhítozna, jóllehet az utca elején efféle szereket árulnak akciósan. Közülük sokan nem ismerhették az egykor szebb napokat látott, ma már gaz felverte Práter nevű bevásárlóudvart, ahol az ütött-kopott bejáratnál függő tábla tanúsága szerint egy doboz Davidoff cigaretta ára változatlanul 38 forint. Emez udvarral ferdén szemben áll az a felújított, szép szecessziós ház, melynek műteremlakását Mednyánszky László számára építették, ám a nagyszerű festő nevét emléktábla ma sem hirdeti.
A közeljövőben megvalósuló "Corvin-Szigony projekt" tíz év alatt tervezi felszámolni a Práter utca és környéke nyomoréksorba jutott épületeit. Ott, ahol ma még denevérek röpködnek esténként, és csótányok hevernek a nyári járdán, egyszer talán világvároshoz méltó, lakóparkszerű alakulatok jönnek létre.
(2003)
