Jichak Katzenelson: Ének a kiirtott zsidó népről
Halasi Zoltán: Út az üres éghez
Egyszerre dokumentum a mű születéséről és maga a nagy mű. A lengyelországi jiddis költőt, Katzenelsont megsemmisítő táborba való deportálástól mentik meg zsidó ellenállók, hogy megfogalmazza, megörökítse egy egész nép eltűnését. Katzenelson költő, akinek a németek addigra már elpusztították feleségét és gyerekeit, barátait. Fájdalma és a rárótt feladat súlya egyszerre bénítja. Kétségekkel küszködve írja meg hosszú versét, mielőtt a németek őt magát is elpusztítják. Igen, itt, ebben a kontextusban nem pontatlanság a népirtás alanyává egyszerűen a németeket tenni meg, és azt is pontos megfogalmazásnak érzem, hogy a kiirtottakat zsidó népként említi Katzenelson, és nyomán így beszél e többmilliós népességről Halasi: a Lengyelország és a Szovjetunió területén élő több milliónyi, jiddis anyanyelvű emberről van szó, akik egyedi, jellegzetes és sokszínű kultúrát ápoltak. Halasinak a poéma mellé, köré írt műve, az Út az üres éghez elsősorban azért jött létre, hogy ezt az előre megfontolt szándékkal megsemmisített kultúrát visszahozza a nemlétből, és megmutassa, milyen lehetett a pusztulás előtti évtizedekben, években, napokban. Nem érzem túlzásnak áldozati szertartásnak nevezni Halasi több éves, egyszerre tudományos és művészi munkáját. Keze nyomán a kelet-európai zsidó kultúra ezúttal nem kimerevített képen idéződik meg, hanem folyamatosan változó, eleven jelenségként. Természetesen ez még botrányosabbá teszi azt a tényt, hogy egy másik kultúra egyszerűen kivégezte.
A közeledő vég tudatában élő lengyel zsidók szisztematikusan dokumentálták mindazt, ami velük történt. Halasi elsősorban ezekre az anyagokra építve írta meg szövegeit; példás alaposságú, ugyanakkor mértéktartó jegyzeteiben megnevezte az embereket, akiknek az emlékek és fennmaradásuk köszönhető. Nem Katzenelson időleges megmentése és művének létre segítése volt az egyetlen ilyen gesztus. Jidisland tudósai fegyelmezetten rögzítették a közösség végnapjainak körülményeit, és elszánt harcosok tevékenykedtek azért, hogy a dokumentumok fennmaradjanak – Sebald a németek esetében később épp az ilyen tanúságtételek hiányát tette szóvá.
Halasi a legnehezebbet, a végső fázis ábrázolását sem kerüli meg. Változatos, kísérleti prózai eszközöket használ, melyek komoly megfontolást és innovációt igényeltek minden egyes esetben. Például a Fúga című fejezet esetében egy meghatározott permutációs szabály szerint épülő szerkezetbe szervezi a prózai elemeket: menekülő gyerekek szavai villantják fel az általános, szüntelen öldöklés képeit, így juttat vissza a fuga eredeti jelentéséhez, a futáshoz, meneküléshez. A kötetet záró versciklus – Da capo – a zsidóellenességet és általában a könyörtelen emberirtó hajlamot nemcsak a német, hanem általában az európai kulturális hagyomány részeként villantja fel.
(Kalligram Kiadó, Pozsony, 2014. 240 oldal, 3500 Ft)
