Jichak Katzenelson: Ének a kiirtott zsidó népről – Halasi Zoltán:Út az üres éghez
Katzenelson jiddis poémája a varsói deportálássorozat és gettólázadás eseményeivel szinte egy időben keletkezett. A szerző részese, szemtanúja, krónikása a körülötte zajló pusztításnak, családját sirató férj és apa, az éppen zajló népirtás tanúja, élő közvetítője. Verse nem is lehet más, mint kiáltás, az egek faggatása, harag és kétségbeesés, vádló gúny, siralom és krónika egyszerre. Mindez a fájdalom keresztrímes tizenöt strófás énekekbe, pontosan tizenötbe, szigorú rendbe szorítva. Az események a versbe fogott helyek, nevek által kapják meg a borzalom tapinthatóságát: a családtagok, árva gyerekek, barátok, zsidó alkotók és tudósok név szerinti elősorolása, a jelenettöredék sokasága a népirtás mértékét és felfoghatatlanságát zúgja, a gettó helyszíneinek, utcáinak, egy-egy épületének lokalizálása akaratlanul is az emlékezet helyeit, tereit teremti meg, melynek tengelye-centruma a Miła utca és a százhúszezer ember összeterelésének napja, 1942. szeptember 6-a.
Az Éneket egy épület „átriumos közepeként” határozza meg a mű fordítója, Halasi Zoltán, aki egy különös építményt, valódi emlékhelyet (locus memoriae) emel e középpont köré. Az Út az üres éghez olyan kisebb egységekből álló prózai szövedék, kerengő, amely a lengyelországi zsidóság kultúráját, vallását, művészetét, életmódját mutatja be dokumentarista stílusban. A tényeket, adatokat, statisztikákat felhasználó, jegyzőkönyvek, beszámolók, jelentések műfajait imitáló – sokszor valóban ezekből, legfőképp a Ringelblum-archívumból merítő – szövegek száraz, tényszerű stílusa ellenpontozza Katzenelson siralmának felfokozott érzelmeit, a kétségbeesés és a fájdalom szólamait. A kerengőnek minden egyes köre, amelyeket az olvasás során rovunk, újabb adatokkal, körülményekkel, szempontokkal árnyalja Jidisland életének, működésének, gazdaságának, az erősödő antiszemitizmusnak, a sokasodó intézkedéseknek, az idegengyűlöletnek képét, újabb rétegeket von az építmény köré. Közben, az idő és az események előrehaladtával, a tér egyre szűkül, beszorulunk Varsóba, a gettó falai közé, majd a gettó területe is egyre zsugorodik, a falak összepréselnek, az élettér folyamatosan csökken, a gettó lakossága egyre fogy. Végül lakásokban elfalazott rejtekhelyekbe, pincékbe, gyermekeket rejtő zsákokba, bőröndökbe zárulunk a bevagonírozás, a transzportok eseményeit felidéző részeknél.
A kötet harmadik egysége többféle versforma és lírai megszólalásmód segítségével tágabb kontextust teremt Katzenelson poémájához. A középkori Európa társadalmi, hatalmi, vallási és gazdasági játszmáit, aránytalanságait, túlkapásait megéneklő költemények széles talapzatot, tág (szín)teret nyújtanak a második világháború, a holokauszt eseményei hez. A szerző nem a közvetlen előzményekre, a népirtásban részt vevő felelősökre fókuszál, hanem hosszú (időbeli) kifutópályán landol egészen az okokig, lehetséges gyökerekig. Ily módon (is) hangsúlyozva a közös kontinentális felelősségvállalás és szembenézés szükségességét.
(Kalligram Kiadó, Budapest, 2014. 235 oldal, 3500 Ft)
