Shulamith Shahar: A negyedik rend. Nők a középkorban
Kilencvenkilenc könyvből egy századikat írni bárki tud: ez csupán fenék kérdése. Neopozitivista eljárással, vagyis ítélkezés- és értékmentesen, tehát értelmezetlenül tényeket gereblyézni, fejezetenként boglyába rakni nem éppen diákbarát tankönyvírási módszer. Egyetemi hallgatókat természetes gondolatot nem tartalmazó táppal tömni olyasféle oktatásfelfogásra vall, ami a nagyüzemi baromfitenyésztéshez hasonlatos: tömjük meg, nyelje le, majd levágjuk – bontottan, darabjaiban, garantáltan belsőségmentesen küldjük a piacra. Shulamith Shahar valószínűleg valamely oktatói fokozat elnyerése érdekében szülte ezt a művet, amely hemzseg az átgondolatlan, felületes megállapításoktól: mintha a szerzőnek egy perc ideje nem maradt volna az anyaggyűjtés nagy sietségében a töprengésre. Hogy mást ne mondjak, az ő kompendiumában a prostituált egyik indítéka tevékenységére "a természetes hajlandóság", a boszorkányságra pedig "a női rosszaság" az egyik lehetséges magyarázat. Könyve úgy ismerteti a forrásokat, hogy egyikhez sem visz közelebb, egyik sem problematikus a számára, semmiből nem következik semmi: minden így volt és kész, az okokat nyomozza, aki akarja, a "nőtudomány" Shahar kezén a történettudomány egyik tematikus segédága, alapvetések, premisszák nélkül. Angolszász és francia tájékozottságú áttekintése nélkülözi az utóbbi harminc év mediavisztikai szakirodalmára, pl. Duby, Le Goff vagy Braudel korszakos műveire való hivatkozásokat. Az Osiris Kiadó talán megfelelőbb kézikönyvet is találhatott volna e tárgyban, olyat, amely világosságot támaszt a fejekben, olyat, amely többet merít a nemek tudományának forradalmi szempontrendszeréből. Van, aki a piacra termel, úgynevezett "hiánypótlót", van, aki minden egyes leírt szaváért igyekszik helytállni, épp a tudományos ethosz nevében: az ilyenek hosszú távra dolgoznak. A negyedik rend fájdalmasan emlékeztet a szocializmus fénykorának kásahegyszerű egyetemi jegyzeteire. Osiris, 2004, 372 oldal, 2480 Ft
