Források a görög filozófiai istentan történetéhez
Lehet, hogy Isten képzel minket, lehet, hogy mi képzeljük Istent. Lehet, hogy egész mást képzelünk, mint amit képzelnünk kellene, ha Istent akarnánk elképzelni. Lehet, hogy nincs is mit elképzelnünk. Honnan hát az elképzelés? Egyes ógörögök szerint tőlünk olykor függetlenül létező képek hatnak ránk, mi csupán be-bepillantunk ebbe a miénknél igazibb valóságba, tehát az istenek találtatják ki velünk, mik is az ő szándékaik. Megint mások szerint nem a mögöttes valóságot kell leskelnünk, ott van a törvény a nappali és éjszakai égre írva: a szemmel föltérképezhető kozmoszból ki lehet olvasni a világrendet. Vagyis a jelenségek egyfajta olvasható törvénytárként szolgálnak a tökéletesedni vágyó embernek. Mai fülnek is ismerős teória szerint hajdani királyok "találták fel" az isteneket, mindjárt ki is szemelve magukat erre a rangra, hogy megemelt tekintélyükkel féken tartsák az alattvalókban ólálkodó anarchikus vadállatot. Egy további lendületes gesztus kellett ahhoz, hogy emberi történetekkel népesüljön be a teljes éjszakai és nappali égbolt, hogy bosszúszomjas, szerelmes, bűnhődő emberpárok és családok tükrébe nézzen a halandó, ahová csak vetődik tekintete akár odafönt, akár idelent, a földkerekségen. Az emberiség magányán győzött a panteisztikus történetmondás. Ám a görög filozófus, ha részben hiszi is a mítoszt, idővel enged az ész csábításának, és fütyörészve pottyan bele a szillogisztikus következtetések vadászhálójába. A szkeptikusok például Homérosz isteneit próbálták nem létezőknek nyilvánítani, mondván: ha az isten határtalan, akkor mozdulatlan, mivel ha mozog, akkor van valahol: nem határtalan, hanem határolt. Ami határolt, az nem isten. Bugár M. István izgalmas, szórakoztató forrásgyűjteményt állított össze. Arisztotelész, Xenophón, Philon, Corpus Hermeticum... Csak tessék fogyasztani, de kis dózisokban!
Kairosz Kiadó, 2005, 534 oldal, 3500 Ft
