Colin Renfrew: A civilizáció előtt
Kezdetben volt a Teremtés. A XVIII. században ki is számolták, mikor. Egészen pontosan Krisztus születése előtt 4004. október 23-án. Az egyiptomiak ugyan állították, hogy ők már ezer évvel korábban is államot alkottak, de az egyiptomi gőgös nép, Newton ki is oktatta őket minden alapot nélkülöző, önhitt régiségmániájukért. Mindazonáltal a modern régészek – pontosabb ókori naptár híján – mégis az egyiptomi királylistákhoz kényszerültek fordulni, amikor az írásbeliségnél korábbi eseményeket kelteztek. Kréta és Egyiptom kerámiái már négyezer évvel ezelőtt is gazdát cseréltek. Krétát ily módon megbízhatóan el lehetett helyezni az időben. És a Krétával szomszédos kultúrák ugyancsak zökkenőmentesen betagozódtak a történészi időszámításba, s ezzel együtt egy fejlődési láncba. Úgy látszott, hogy tudomány, technika, művészet mind-mind keletről, a Nílus vagy az Eufrátesz mentéről érkezett a barbár Európába. Vagy Ibéria felől jött a francia és holland partokat megkerülve, vagy a Duna vonalán húzódott felfelé. Mi más az ormótlan megalit építkezés (Karnak kősétányai, Stonehenge kőkörei), mint a monumentális egyiptomi építészet primitív változata?
Aztán jött a radiokarbon vizsgálat. Kiderült, hogy Bretagne, a brit szigetek, Hollandia és Dánia megalit építményei közül jó néhány sokkal régebbi az elérhetetlen tökélyű keleti mintaképeknél. És bár a radiokarbonos eredményeket hosszú életű fák, például a 4800 éves kaliforniai szálkásfenyő évgyűrűivel kellett korrigálni, az eredmény még nagyobb régiséget hozott ki Nyugat-Európa javára. Az újkőkor történetét át kellett írni.
Ma már valószínűsíthető, hogy mind a krétai palotaépítészet, mind a máltai kőtemplomok, mind a dél-britanniai sáncárkos kőkörök és azok farotundái helyi fejlődés eredményei. A világhírű régész, akinek 1973-as alapkönyve most jelent meg másodszor magyarul, bátran érvel Európa önálló őstörténete mellett.
Osiris, 2006, 319 oldal, 2480 Ft
