Lezüllött part. Médeia-anyag. Táj argonautákkal


a Straussbergi tó Lezüllött part A
laposhomlokú argonatuák nyomai
Nádsörték Halott fakorona
NA EZ SE FOG FÖLÉM NŐNI Haltetemek
fénylenek az iszapban Kekszes zacskók Szarkupacok
LIFESTYLES EXTRA PLEASURE
Intimbetétek cafatokban a kolkhiszi
nők vére
DE HÁT NEKED KELL VIGYÁZNOD IGEN
IGEN IGEN
TE TOCSOGÓ PINA MONDOM NEKI
EZ A FÉRJEM
DÖFJÉL BELÉM GYERE ÉDES
Amíg egyszer szét nem roncsolja a koponyáját az Argo a kiszuperált
hajó a vészes fatákolmány a keselyűk szaró és váróhelye akik
a vonaton kuksolnak napilapból és nyálból gyúrt arcok
bámulják a nadrágban pucér hímtag a fényezett
jércehusit kloaka három heti bérbe ürül amíg fel nem pattogzik
a lakk Nejeik fölmelegítik az ételt kiteszik az ágyneműt
az ablakba kikefélik a zakójukból a hányást szennyvízcsövek
porontyok lökődnek ki belőlük a rohamozó férgek ellen
Olcsó a pálinka
a gyerekek az üres üvegekbe pisálnak
Álom egy fergetegetes
chicagói szeretkezésről
Vérlatyakos
nők a hullakamrában
A holtak nem bámulnak be az ablakon
nem dobolnak a klotyón
ezek ők a föld A túlélők szarnak rájuk
SOKAN LÁMPAVASON VÉGZIK KILÓG A NYELVÜK
TÁBLA A HASUKON GYÁVA VAGYOK
De lent a mélyben darabokra vágott
öccsét a karjában Médeia
A mérgek ismerője 
 
 
 Médeia-anyag

Médeia Iaszón Első és utolsó az életemben Dajka Hol a férjem
Dajka Kreón lányánál asszonyom
Médeia Azt mondod Kreónnál
Dajka Keón lányánál
Médeia Kreón lányánál azt mondod Miért
      Kreón lányánál mert valószínűleg
      az apja Kreón fölött nincs hatalma
      ő adhat jogot nekünk itt letelepedni
      de ki is űzhet Korinthoszból
      Lehet hogy épp most esdekel a lányhoz
      ránctalan térdét körülfonva értem
      emelve szót s szeretett fiainkért
      Te nevetsz dajka Sírsz
Dajka                                      Úrnőm én
      vénebb vagyok sírásnál-nevetésnél
Médeia A tested romokban tele fiatalságod
      kísérteteivel Hogy élsz így Dajka
      hozz egy tükröt Ez nem Médeia
            Iaszón
Iaszón Miféle hang ez asszony
Médeia Nem kellek én itt senkinek
      Bár vinne már el bármilyen halál
      Háromszor öt éjszaka óta Iaszón
      Nem vágyakoztál rám a hangoddal sem
      a szolga hangjával sem a kezeddel
      sem egy pillantásoddal sem
Iaszón Mit akarsz 
Médeia  Meghalni
Iaszón Már sokszor mondtad
Médeia Már mit sem jelent neked ez a test
      A véremet akarod inni Iaszón
Iaszón Mikor lesz vége már
Médeia Mikor kezdődött Iaszón
Iaszón Mi voltál énelőttem asszony
Médeia Médeia
      Tartozol nekem az öcsémmel Iaszón
Iaszón Két fiút adtam öcsédért cserébe
Médeia Te Nekem Iaszón szereted őket
      Szeretnéd fiaidat visszakapni
      A tieid Mi lehet az enyém
      Rabszolganődé Ami rajtam
      van ami jön belőlem csak a te
      eszközöd neked öltem szültem
      Én a te kancád én a kurvád
      Növő hírneved létrafoka én
      Szaroddal összekenve ellenségeid
      vérével én S mikor hazámon és
      népemen az én árulásom révén
      aratott győzelmed emlékére
      diadalt ülsz s a kiontott belekből
      koszorút fonsz a homlokodra
      az is a tiéd Enyéim a képek
      a legyilkoltak látványa enyém
      a megkínzottak üvöltése szintén
      azóta hogy elhagytam Kholkiszt
      a hazámat a te vérnyomodon
      a véreim vérén kivándoroltam
      az új hazába ki az  árulásba
      ám a rémképekre vak voltam addig
      a jajokra süket amíg te szét nem tépted
      a vágyamból s a vágyadból szőtt hálót
      az otthonunkat milyen idegen most
      E háló foglyaként állok zavartan
      kihült csókok hamujával a számon
      az évek csikorgó homokja fogaim közt
      bőrömön csupán a saját verítékem
      lélegzeted idegen ágytól bűzlik
      Egy férj amint búcsúzóul halált oszt
      a hitvesének csakhogy a halálom
      a te tested halála Feleséged
      vagyok még mindig s te a férjem
      Bárcsak kitéphetném belőled azt a
      kurvát akinek a kedvéért elárultál
      s vele a saját árulásomat * 
      Még jó hogy árulásod visszaadta
      a látásomat vissza azt a látványt
      amit katonáid csizmáival te Iaszón
      te festettél Kolkhisz földjére akkor
      vissza hallásomat hogy újra halljam
      mit játszottál katonáid kezével
      s mit az enyémmel aki a kutyuskád
      aki a kurvád voltam mit vertél ki
      népem testén csontján és sírja halmán
      milyen zenét a testvéreimén
      Öcsémet dobtam oda üldöződnek
      én a nővére tartottam karomban
      én vágtam darabokra csak hogy téged
      megmentselek a kifosztott apától
      az enyémtől és az áldozatétól
      A fiaidat Iaszón szereted őket
      Szeretnéd őket visszakapni
      Tartozol nekem az öcsémmel Iaszón
      No kit szerettek jobban a kutyuskát
      vagy a kutyust édesapátokat
      Ha szépen néztek rá meg az új kutyuskára
      meg a királyra a falkavezérre
      itt Korintoszban talán odafértek
      a kincseskádja közelébe Tessék
      fogd őket Iaszón itt van amit adtál
      az áruló mag megfogant gyümölcse
      ez nászajándékom a lagzitokra
      Menjetek apátokkal majd ő felemel
      anyátok barbár nő őt félrerúgja
      de így legalább szabad lesz az út
      mit szólnátok a király asztalához
      Eddig a fejőstehén voltam most a sámli
      Ugye jól látom előre örültök
      a szerencsének a teli pocaknak
      Egy barbár nőhöz aki az anyátok
      egy szégyenfolt ugyan mi kötne még
      Árulás gyermekei ti színészek
      vájjátok fogatokat a szívembe és
      menjetek apátokhoz ő a minta
      Hadd legyenek Iaszón még egy napig
      velem a gyerekek és eltünök
      Tartozol nekem az öcsémmel Iaszón
      Minek gyűlölném amit te szeretsz
      A szerelem múlandó én ne tudnám
      Már józanodom Nincs köztünk harag
      Ime a menyasszonyi ruhám nászajándék
      nehéz kimondani menyasszonyodnak
      Aki miközben átölel majd válladon sír
      és sokszor jajong önkívületében
      Itt a szerelmi öltözék a másik bőröm
      a kisemmizett nő munkája kholkiszi
      arany színezi és lakodalmi vér
      apák fiúk vérének bíbora
      Ha kedvesed ezt a ruhát felölti
      olyan lesz mintha a bőrömbe bújna
      ilyen közel leszek hozzád a szerelmedhez
      egészen távol önmagamtól
      Eredj csak újabb esküvődre Iaszón
      Az ara lesz az esküvői fáklya
      pompás darab anyátok rendezi
      szeretnétek látni az élő fáklyát
      Sokat tud a barbárnő nászruhája
      ha más bőréhez ér érintése halálos
      Jó mérget adnak sebek és hegek
      és tüzet köp majd rég elhamvadt szívem
      Fiatal még a nő utód nem nyűtte el
      testén feszes tükörsima az irha
      Most megírom a darabot Szeretném
      ha kacagnátok amikor sikoltoz
      Éjfél előtt már lángokban fog állni
      Feljön az én napom És amikor feljön
      de szeretném ha akkor kacagnátok
      Belép a vőlegény a nász-szobába
      menyasszonya lábához teriti
      a barbár nő ajándékát a nászruhát
      átitatva bűvös verítékcseppjeimmel
      a tükörnek páváskodik a kis
      kurva a pórusaiba ivódik
      Kolkhisz aranya bőrébe kések
      nőnek befelé valóságos erdő
      Így üli nászát szűz aráddal Iaszón
      a barbár nő az első éjszaka
      az utolsó enyém Most felsikolt
      Halljátok Így sikoltozott mikor
      ti még a hasamban így hörgött Kholkisz
      Még mindig halljátok sikoltozik
      És lángol Kacagjatok erre vágyom
      Komédiát írok Azt akarom hogy
      a könnyetek hulljon a nevetéstől
      De nem nevettek nem hullik egy csepp se
      ti gyerekek is elárultok engem
      Kitéplek benneteket a szívemből
      És visszakövetelem szívem vérét
      anyai szeretetem emlékezetem
      Adjátok vissza forró eretekből
      a véremet a zsigereimet
      Ma fizetési határnap van Iaszón 
      Ma Médeiád behajtja követeléseit
      Nevessetek A halál csak ajándék
      Én fogom átnyújtani nektek
      Mögöttem romok az volt a hazám
      A befogadó hely az is mögöttem
      Micsoda szégyen jaj hogy nem fogad be
      Ó bár maradtam volna az az állat
      aki voltam mielőtt nőül vettek
      Médeia én a barbár most utált nő
      Mert akkor én e barbár két kezemmel 
      most agyonmarnám nyúznám fojtogatnám
      majd kettétörném az emberiséget
      és középen az üres helyen laknék
      se nő se férfi Én Mit sikoltoztok
      Megöregedni rosszabb mint meghalni
      Ha tudnátok milyen szörnyű az élet
      kezet csókolnátok annak aki
      a halált adja nektek ajándékba
      Korinthosz ennyi volt Kik vagytok ti
      Ki öltöztetett be ebbe a testbe
      a gyermekeimébe Milyen állat  
      rejtőzik szemetekben Mért tesztek úgy
      mint aki meghalt Engem nem csaptok be
      Kis hazugok színészek árulócskák
      kutyák patkányok kígyók fészkei
      mind ugat sipog sziszeg hallom
      Ó bölcs vagyok Médeia vagyok Én
      Nincs több véretek Most egyszerre csend
      A kholkiszi jajok is elnémultak
      Megvolt
Iaszón Médeia
Médeia Dajka ismered ezt a férfit 
 
 Táj argonautákkal 
 
      Magamról beszéljek Én Ki
      Kiről van szó Ha énrólam
      Ki ez az én Aki a madárfos-esőben
      A mészkő-irhában Vagy másként Én
      Zászló vagyok Kitűzött véres rongy
      Aki a semmi és a senki között verdes Már ha
      a szél fúj Én Egy férfi váladéka Én
      Egy nő ürüléke Közhelyre közhely Én Egy álombeli
      barlang amely véletlenül az én nevemet viseli Én aki fél
      ettől a ráaggatott névtől
      A NAGYAPÁM BOLOND
      VOLT BOIÓTIÁBAN
      Én a hajóutam a tengeren
      Én a partszállásom Átvonulok
      az elővároson Én A halálom
      A madárfos-esőben A mészkő-irhában
      A horgony az utolsó köldökzsinór
      Elsüllyed a horizont és vele együtt a part emléke is
      A madarak csupa búcsúzás csupa viszontlátás
      A ledöntött fa szánt a kígyó a tenger
      Keskeny  az Én és a márnemÉn között a hajó fala
      TENGERÉSZ Ó SZÍVEM TENGERÉSZ
      A mélyben azt mondják ott állnak a halottak
      Függőlegesen úsznak míg ott pihen a csontjuk
         A  bordák zúzott kosarában halak párosodnak
      A koponyatetőn kagylók
      A szomjúságunk tűz
      ami bőrünket perzseli azt hívjuk víznek
      ínyünket éhség marja ajkunkat a só
      a disznó viccek addig piszkálják a magányos húst
      hogy végül férfi után nyúl a férfi
      lárifári a női melegség
      jeges csillagok jelzik az utat
      Az ég fagyosan őrködik fölöttünk
      vagy a szerencsétlen partraszállás A kibontott sörök 
      sziszegve pukkannak a tenger felé
      EGY FÉRFI ÉLETÉBŐL
      Emlékezés egy tankcsatára
      átvonulok az elővároson Én
      a romok és a sitt között kinő
      AZ ÚJ távfűtött baszócellák
      a képernyő világot köp a szobába
      betervezett elévülés  Konténer
      szolgál temetőként a törmelékben
      guberálók a beton bennszülöttjei zombi
      parádé reklámszpotokkal átlyuggatva
      a tegnapi divat egyenruháiban délelőtt
      a mai fiatalság a holnapi háború
      halottainak visszatérő lelkei
      DE AMI MARAD AZ A KÖLTŐK MŰVE
      A gyerekek a szemétből rajzolnak tájat
      fehérjét-bádogdobozt pompásan párosítva
      Örök vigasz marad a nő
      A HALÁL REMÉNYKEDHET
      A COMBKÖZÖKBEN
      Vagy a jugoszláv álom
      a törött szobrok között egy ismeretlen
      katasztrófa elől menekülve
      anya hosszú uszállyal öregasszony rőzsével a hátán
      rozsdás vértben fut velük együtt A JÖVŐ
      egy ütemre lépve masírozik egy csapat színész
      NEM VESZITEK ÉSZRE MILYEN VESZÉLYESEK
      SZÍNÉSZEK MINDEGYIK SZÉKLÁB ÉL EGY KUTYA
      Szóiszap az én
      elhagyott senkitestemből
      Hogyan jutok ki álmaim
      bozótosából ha ez a dzsungel
      hang nélkül újra körém nő
      Shakespeare-foszlány
      a baktériumok édenében
      Kesztyű az ég vadászni jár nem tudni
      miből lett felhőkkel maszkírozva
      Megpihenek a kidőlt fán a hullamosó nővérek
      Ujjaim a hüvelyben játszadoznak
      éjszaka az ablakban a város és a táj között
      figyeltük a legyek lassú dögledezését
      ilyen diadalmasan nézett le Rómára Néró
      aztán a kocsi meglódult homokszem a gépezetben
      egy farkas állt az úton amikor darabokra tört
      Buszozás hajnali szürkületben jobbra-balra
      a nővérek ruhájuk alatt párologva a dél
      hamvaikat később irhámra szórta
        Hallottuk útközben szakad a vászon
      láttuk a képek egymásba omolnak
      EASTMAN COLOR-ban lángoltak az erdők
      utaztunk egyre meg sem álltunk NO PARKING
      az egyetlen kereszteződésben a forgalmat
      Polüphémosz irányította egyszemével
      a kikötőnk egy halott mozi volt a sztárok
      a mozivásznon már bűzlöttek a nagy vetélkedésben
      a pénztárfülkében Fritz Lang Boris Karloffot fojtogatta
      a déli szél a régi plakátokkal játszott
      VAGY A SZERENCSÉTLEN PARTRASZÁLLÁS a halott
      négerek cölöp módjára beledöngölve a mocsárba
      ellenségeik egyenruhájában
      DO YOU REMEMBER DO YOU NO I DON’T
      A napfényben gomolygó
      alvadt vér
      Halálom színháza
      akkor nyitott amikor én a hegyek között álltam
      halott társaim körében a kövön
      és feltűnt fölöttem a várva várt repülőgép
      zsigerből tudtam
      ez a gép az amit
      a nagyanyáim istenként emlegettek
      a légnyomás a fennsíkról a halottakat lesöpörte
      lövések dördültek futtomban tántorogni kezdtem
      éreztem az ÉN ereimből az ÉN vérem ömlik
      és az ÉN testem most az ÉN halálommal
      feloldódik a tájban
      HÁTBA A DISZNÓ
      A többi tiszta líra Kinek van erősebb foga
      a vérnek vagy a kőnek 
________________________________________________
Szerzői instrukció
A szöveghez naturalista helyszín kell. Folyamatos üzemmód esetén a LEZÜLLÖTT PART-ot egy peepshow-ban is lehet játszani, a straussbergi tóhoz képzelt MÉDEIA-ANYAG-hoz pedig egy beverly hills-i úszómedence vagy egy idegklinika fürdőrészlege is megfelel.  Ahogy a MAUSER a határátlépés társadalma, ahol egy halálraítélt saját valóságos halálát kollektív élménnyé tudja változtatni a színpadon,  a TÁJ ARGONAUTÁKKAL is azoknak a katasztrófáknak a  bekövetkezését feltételezi, amelyeken  az emberiség már ma is dolgozik. A táj lehet olyan, mint egy halott csillag, amin egy másik időből vagy térből érkezett csapat keresgélés közben hall egy hangot és talál egy halottat. Ebben a szövegrészben az Én, ahogy bármilyen tájban, kollektív. A három szövegrész egyidejűsége tetszés szerint előadható.  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Visszhang

Legfrissebb művek

Krokodilopolisz - blog

Kapcsolat