a tunkl fiolete floym
Egy szem sötétkék szilva,
az utolsó a fán,
vékonybőrű, fényes pupilla,
már túl az éjszakán,
túl vágyon, látomáson, vergődésen,
rajta egy harmatcseppben
a hajnalcsillag kialvóban éppen –
Ez a költészet. Úgy fogjad,
nyoma se maradjon rajta ujjaidnak.