Dies irae
Az a nap a harag napja,
a világot elhamvasztja:
Dávid és Szibilla mondja.
Mindenki remegve várja,
mikor tűnik fel Bírája,
hogy a lelkét megvizsgálja!
Csodálatos kürtök zengnek,
sírja nyílik mindeneknek,
Isten trónja elé mennek.
Természet és Halál néznek:
felkelnek a teremtmények,
Igazság elébe lépnek.
Jól látták a prófétálók,
tanúsítják az írások:
megítélik a világot.
Bíró ül helyére gyorsan,
bűn itt nem marad titokban,
sem gyalázat bosszulatlan.
Én, nyomorult mihez kezdjek?
Milyen pártfogóhoz menjek,
ha az igaznak se könnyebb?
Mennyek félelmes királya,
ki a megmentendőt szánja,
ments meg, kegyelem forrása!
Kegyes Jézus, ember üdve,
miattam jöttél a földre,
ne hagyj elvesznem örökre!
Fáradtan engem kutattál,
kereszt-kínnal megváltottál,
nemhiába munkálkodtál.
Jogos büntetést ítélő,
oldozz fel, hadd legyek élő,
míg a bírság napja eljő.
Nyögök, bűnös, szavam sincsen,
arcom ég szégyenletemben,
ments fel engem, Uramisten!
Magdolnát is feloldoztad,
a latrot is meghallgattad,
adj reményt, hogy bizakodjak!
Nem méltó az imádságom,
mégis jóságodat várom,
ne süssenek örök lángon!
Bárányok közé helyezz el,
ám a kosoktól rekessz el,
mutass rám a jobb kezeddel.
Bűnösöket elitélve,
örök kárhozatra téve,
hívj az áldottak körébe!
Fohászkodom alázattal,
töredelmes bűnbánattal,
ne sújts engem haragoddal!
Az a nap a sírás napja,
mikor hamvait elhagyja,
s áll a Bíró elé minden.
Könyörülj meg rajta, Isten:
kegyes Urunk, Jézus,
adj neki nyugalmat. Ámen.
