Przygotowanie
Még egy év készülődés.
Már holnap hozzálátok a nagy műhöz,
Amelyben századom úgy jelenik majd meg, amilyen volt.
A nap egyformán fog sütni benne igazakra és hamisakra,
Tavaszok és őszök követik majd egymást tévedhetetlenül,
A nedves bozótosban agyagból fészket rak a rigó,
És rókatermészetüket gyakorolják a rókák.
Ennyi. És kiegészítésképp: a fagyott síkon
Futkosó hadak, az ordítozók káromkodásai végtelenül
Sokszólamú kórusban, a kanyarodó tankok óriásira
Növő csőtorkolata, a bevonulás az esti szürkületben
Az őrtornyok és a láger drótkerítése között.
Már holnap? Dehogy. Öt, tíz év múlva jó, ha.
Még mindig túl sokat gondolok az anyák fájdalmára,
Meg arra, hogy mi is az ember, az asszonytól született.
Ahogy összegombolyodik védekezésül, miközben a fejét
Nehéz bakanccsal rugdalják, ahogy lángot fogva
Eleven fáklyaként rohan, ahogy agyaggödörbe tuszkolja a dózer.
És a gyermeke. Ahogy a maciját szorongatja. A gyönyörben fogant.
Még mindig nem tanultam meg úgy beszélni, ahogy kell: higgadtan.
Pedig a düh és a részvét árt a stílus kiegyensúlyozottságának.
