Elke Erb

Fölötte felhők. arra emlékszem csak

Wolken darüber. ich weiss nur das eine


Megyek a kerék mellett.
A kocsi magasabb nálam.
Nagy rakományt visz.

Mögötte az oromfalak
leheletszerűen az éggel.

Lezárják a tetőket.

Jobbra tőlem ez ismétlődik.
Majd véget ér, de jobboldalt elől
ott magasodik a gesztenyefa.

Falusi út,
mellékutca, a miénk.

Kifele megy a fuvar.
A fuvaros a kocsi bakján?
Vidáman néz. Az ökrök ökör módján néznek.

Én komolyan nézek.
Aki szembejön, látja.

Nyolc éves lány vagyok.
A fuvaros – fuvaros-korú.
Az ökrök magukrészt ökrök.

Halántékomtól jobbra
a kocsi oldalának trapéza.

Balra – semmi; a kert; messze,
ahol a kert végződik, ott a szülői ház.

Megyek a rakománnyal.
A fuvaros huncutul néz.
A sapka sildje alatt

az örök mosolyráncok.

Maradok a kerék mellett,
mintha én volnék az, aki csak épphogy
meg-megrázintja időnként a gyeplőt.

A lengések közben, ami van.
Lassú repülés.
 

Visszhang

Legfrissebb művek

Krokodilopolisz - blog

Kapcsolat