An die Freude
Ó öröm, te, szikra, égi,
Elízium küld nekünk.
Vágyunk szentélyedbe lépni,
Lelkesülten ég szivünk.
Varázserőd egybefogja,
Mit szokásunk szétszakít;
Testvér minden ember újra,
Hol suhognak szárnyaid.
Kórus
Milliók, egy ölelésben!
Csókra csók: mindenkinek!
Csillagsátorunk felett
Édesatyánk él az égben!
Ki elmondhatja magáról,
Hű hozzá egy jó barát,
Jót kap kedves asszonyától,
Jöjjön, zengje víg dalát.
Jöjjön, ha magányos szerzet,
Kit csupán egy szív kegyel.
Ám ki senkit sose nyert meg,
Sírva oldalogjon el.
Kórus
Szent rokonszenv mind e létet
Hassa át, e köröket!
Csillagokon túl vezet,
Sejteti az Istenséget.
Örömet szív a Természet
Keblén minden élőlény,
Jót és rosszat öröm éltet;
Rózsaként nyíló remény.
Csók jut nekünk, szőlő fürtje;
Halálban próbált barát.
Kéj a földi féreg üdve,
Kerub látja fönn Urát.
Kórus
Milliók, ti porba hulltok?
Világ, érzed alkotód?
Elfödnék-e csillagok?
Sátrukon túl, él az Úr ott!
Öröm a nagy mindenségnek
Rugója régóta már,
Óraműve is a létnek
Tőle, csakis tőle jár.
Csirából nevel virágot,
Előcsalja a Napot.
Forgat száz csillagvilágot,
Mit távcső sem láthatott.
Kórus
Mint Napok az ég határát
Boldogan repülve fenn,
Hősként ti is győztesen,
Vígan fussatok be pályát!
Igazságnak lángtükrén itt
A tudósra ő nevet.
El a meredek Erényig
Tűrő lelket ő vezet.
Hit hegyén, mely fürdik napban,
Az ő lobogója leng,
Síron át az angyalkarban,
ha feltámadsz, ő dereng.
Kórus
Milliók, reménnyel telten,
Jobb világért tűrjetek!
Fenn a csillagok felett
Megjutalmaz majd az Isten!
Isteneknek mit fizetsz meg?
Légy olyan, mint ők maguk!
Vígakkal a szegényeknek
Együtt kell vigadniuk.
Ellenségnek jár bocsánat:
Szűnjön bosszú és harag –
Ne sírjon, ne rágja bánat,
Ne eméssze bűntudat.
Kórus
Hagyjuk az adósságkönyvet,
Béküljön meg, aki él.
Mint mi egymást, úgy itél
Isten fenn az égben minket.
Öröm pezseg a kupákban:
Mikor arany bort iszik,
Részvét ébred kannibálban,
Kétkedő bátorodik.
Rajta, talpra mind, testvérek,
Míg a serleg körbe megy;
Hadd fröccsenjen habja égnek:
Áldjuk a Jó Szellemet!
Kórus
Kit szeráfok zengnek fennen,
Kit dicsér csillagsereg:
Áldjuk a Jó Szellemet
Csillagsátrán túl a mennyben.
Kitartás a szenvedésben,
Ártatlanság gyámola,
Sírig hűség esküvésben,
Egyenesség oszlopa;
Trón előtt is férfi! – vére,
Vagyona kell, bármi más;
Szolgálatnak méltó bére,
Árulóra pusztulás!
Kórus
Szent körünk szorosra vonva,
S hogy ezt meg nem szegitek,
Fogadalmat tegyetek,
Urunkra s az arany borra!
Menekvés a zsarnok láncból,
A gaznak is türelem,
Remény a halottas ágyon,
Vesztőhelyen kegyelem.
Erre koccintsunk, testvérek:
Éljen az is, aki holt!
Ne legyen több bűnös lélek,
Ördög vigye a pokolt!
Kórus
Vígan hunyjon ki az élet!
Édes álom beborít!
És ha majd kimondatik,
Legyen enyhe az ítélet!
