Gottfried Benn

Fátyolvirágok

Schleierkraut

Fátyolvirágok zúgnak, 
ó, szárnyas óra, tiéd, 
akik még élni tudnak, 
azokra fülel az ég; 
ismerős messzeségek 
napjait őrzi a szem: 
csak hídverés az élet 
az elfutó vízen.

Fátyolvirágok zúgnak, 
örökös ősz ragyog, 
a rózsák, bár lehullnak, 
most halhatatlanok, 
s ott mormol a tenger-dallam, 
fakó part, szirt felől 
évezrek nyughatatlan 
tajtékos árja jön.

Fátyolvirágok a voltat 
zenévé bűvölik, 
ami meghal, mindig hallgat: 
silence panique
a híd alighogy állna, 
s ha már elönt a vér: 
hol van a víz futása? – 
híd, feszülés: mit ér?

Visszhang

Legfrissebb művek

Krokodilopolisz - blog

Kapcsolat