Heinrich Heine

Lótuszvirág

Lotusblume


Fura egy pár vagyunk mi
így ketten, szó ami szó:
a nő alig áll a lábán,
és béna a hóditó.

Kór bujkál a cicusban,
kutyául van rég a lovag,
és más sincs rendben náluk,
úgy értem, agyilag.

Mert bármily közel a lelkük,
hogy a másiknak mi lehet
a lelke és inge között, azt
egyik sem ismeri meg.

Lótuszvirágnak szokta
a nő képzelni magát.
És mit hisz a sápadt fickó?
Hogy ő a holdvilág.

A holdnak tárja a kelyhét
a lótusz, és éri a fény;
de nem élet hull az ölébe,
csupán egy költemény.

Visszhang

Legfrissebb művek

Krokodilopolisz - blog

Kapcsolat