Selige Sehnsucht
Mondd a bölcsnek, mert az érti,
a tömeg csak gúnyol érte,
másként nem érdemes élni,
mint emésztő tűzben égve.
Ahogy hül az éj, mely nemzett,
és a láz, amellyel nemzel,
ott a gyertya lángja mellett
ismeretlen érzés önt el.
Rád a sötétség világa
többé nem borítja árnyát,
föl, magasabb rendű nászra
lobban benned új kívánság.
Már a távolság se gátol,
bűvölt pillangó, repülsz,
hajt a fényszomj, égsz a vágytól,
lángolsz és megsemmisülsz.
Halj bele, hogy végre élj!
Vagy a lét csak börtön,
s te zavaros jövevény
vagy a sötét földön.
