Höheres und Höchstes
Senki bűnül föl ne rója,
mit tanítunk itt e könyvben:
lelke mélyét vallatóra
fogva majd megérti könnyen.
Mert ez, hogy a Túlvalóban
földi énjét mentve látja,
minden önmagával jóban
lévő ember szíve vágya.
Nos, kényelmét igen tisztelt
énem soha föl nem adná,
odafönn is itt megismert
örömeit kortyolgatná.
Dehát ha itt nekünk tetszett
szép kert, virág, szűzi kellem,
hogyne lelne benne kedvet
megifjodva majd a szellem!
Bárha látnám sok barátom
vénen-ifjan egybegyűlni,
paradicsombéli szókat
dadoghatnánk németül mi.
Ám fülem csak dialektust
hall, amint becézve egymást,
ember-angyal ragoz titkos
nyelvtan szerint mákot-rózsát.
Vagy pillantás, ékesszóló
vonz, s hang nélkül is varázsos
szembeszéd visz fokozódó
földöntúli boldogsághoz.
Hangok nélkül, szavak nélkül
nyelv se gátol, semmi kétség;
s költözik a megdicsőült
szívébe nagy eltökéltség.
Édenkertben jól tartották
öt érzékem ezidáig,
ám ezentúl ötük dolgát
egy érzékszerv veszi át itt.
Mind könnyebben lelkem szállhat
örök körből örök körbe,
ahol Isten szava árad,
mindent élő Ige tölt be.
Égő vágy visz egyre feljebb
szabadon a fénybe nézni,
s láttán örök szeretetnek
feloldódni, elenyészni.
(Nyugat-keleti díván)
