Revelge
Még vége sincs az éjszakának,
már indulnunk kell nekünk, katonáknak,
kis utca, marsra kész,
trallali, trallala, trallaré,
a kedvesem kinéz.
Jaj, testvér, eltaláltak, érzem,
golyó hatolt az oldalamba, vérzem,
a szállásra vígy el,
trallali, trallala, trallaré,
közel még az a hely.
Jaj, testvér, nem vihetlek, lőnek,
az ellenségeink legyőztek,
isten majd óvni fog,
trallali, trallala, trallaré,
én halni indulok.
Testvérek, jaj, mind odavagytok,
még élek, és ti veszni hagytok,
gaz ellenség nyomul,
trallali, trallala, trallaré,
még rám tipor gazul.
Ha nem kezdek dobolni, félek,
belőlem is kiszáll a lélek,
testvérem mind halott,
trallali, trallala, trallaré,
halomba dőlt le ott.
A dob pereg, hogy ütni kezdi,
holt testvéreit felébreszti,
szellemraj visszavág,
trallali, trallala, trallaré,
ellenséget levág.
A dob pereg, és nincs megállás,
már ott az utca, ott a szállás,
sugárnak éjszaka,
trallali, trallala, trallaré,
a kedves ablaka.
A csontvázak, végén az éjszakának,
mint sírkövek, szép sorban állnak,
elől a dob, az ám,
trallali, trallala, trallaré,
hadd lássa majd a lány.
