Oskar Sosnowski professzor asztalára
Varsói Műszaki Egyetem,
Építészeti Intézet

Munkaanyag
Egyes épületek műemlékké, illetve műemléki jelentőségűvé nyilvánításáról

1. példa

Kategória: Szakrális építmény.
Típus: Zsinagóga.
Vajdaság: Białystok.
Helység: Zabłudów.
Cím: ulica Suraska.

Rövid leírás: Szabadon álló, centrális faépítmény, nyugati oldalán kétszintes előcsarnokkal és két sarokpavilonnal. A férfi imaterem északi és déli oldalfalához egy-egy féltetővel fedett, egyszintes női imahelyiség csatlakozik. Az imaterem dongaboltíves, nyugati végében karzat. Alulkontyolt, kétrészes, zsindellyel fedett tető. Halszálkamintás deszkaborítás az oromzaton és a térdfalon.

Részletes leírás: a Białystok-Grodno típus egyik legkorábbi példája. A szentélytér majdnem négyzetes alaprajza (10x11 m) szabályszerűen ismétlődik másutt (Olkienniki, Piaski). A süllyesztett fedélszerkezetre emelt alacsony székfal (térdfal) ugyancsak sok helyütt visszaköszön később a fazsinagógákon (Sniadowo, Suchowola). A nyugati homlokzat hármas tagolása, az előtér a két saroktoronnyal – a 17. századi lengyel nemesi udvarházak jellegzetessége – szintén gyakorlattá válik majd (Jeziory, Grodno). Régebbi hagyomány az imaterem lesüllyesztése néhány lépcsőnyivel a környezet szintje alá („Mélységből kiáltok hozzád, Uram!”), de itt is találkozunk vele. Mint tudjuk, a középkori askenázi zsinagógába csak a férfiak jártak. A középkor vége óta szokás a nőknek is (külön) helyet szorítani az istentiszteleten. E célból a meglévő imatermet vagy megosztották, vagy bővítették, a női hívők lélekszámától függően. Fazsinagógák esetében (így a zabłudówiéban is) először többnyire bővítettek, melléképületeket toldva a főépülethez, aztán ha ez sem bizonyult elégnek, akkor szintemeléssel karzathoz folyamodtak. Az építtetőnek minden esetben dönteni kellett: az újonnan csatlakozó, rendszerint féltetős melléképület belenyúlik-e a főépület nagyméretű ablakaiba – félig, esetleg egészen el is takarja azokat –, vagy szabadon hagyja őket. Zabłudów a középutat választotta. Az itteni imatér három falán maradt egy-egy pár, egyenes záródású, sokosztatú ikerablak, míg másutt (Jabłonów) az északi oldal ablaksorából kettő teljesen, vagy (Olkienniki) az északi és déli oldali ablakpárból egyaránt egy-egy harmad odalett, de előfordult az is (Wisokie Mazowieckie), hogy a központi imaterem a toldaléképületek dacára mind a négy oldalról egyformán kapott fényt. (Vagyis fordított arányosság állt fent a férfiterem világossága és a női imahely magassága között.) A nyugati oldal ablakai, ha voltak egyáltalán, Zabłudówban eltűntek a kétszintes előtér takarásában. Az előtér hangsúlyos része nem az egyszerű, félköríves kapu, hanem fölötte a hármas tagolású erkély három, egyenes záródású ikerablakkal. A sarokoszlopok és az erkély két oszlopa három részes, megszakított (úgynevezett lengyel) sátortetőt tartanak. Ezen három, nyeregtetős manzárdablak ül, a legnagyobb, négyzetablakos a csúcsában, a két kisebbik kerekablakos egy vonalban az alsó fedélrészen. Bent az előtérből jobbra és balra ajtó a sarokpavilonokba. A déli pavilon dongaboltozatán festett díszítés maradványai. A sarokszobákat vagy a hitközség, vagy a temetkezési egylet használta ülésteremnek, vagy tanszobát rendeztek be bennük. Az előtérből az épület hossztengelyében álló, egyenes záródású ajtó visz az imaterembe. Ennek északnyugati sarkában lépcső a karzathoz. 
 A karzat az imatér nyugati falához csatlakozik. A falon két rácsozott, négyzetes ablak, alul tenyérnyi nyílás, mely a két ablak között is folytatólagos. Ezen a nyíláson néztek ki a rács mögött ülő asszonyok. A nyílás fölött a falon felirat: „Minden kapu zárva van, kivéve a könnyek kapuit. Ezért mindenki erőltesse meg a szívét és imádkozzék könnyekkel.” Az imateret a fedélszerkezetbe írt ellipszis alakú dongaboltozat fedi. Az 1712-es átalakításkor a főfalat a koronapárkány magasságában vízszintes gerendaráccsal erősítették meg. A rácsot támasztó gyámfákat a fal felső gerendájához kapcsolták és dúcokkal merevítették. A rácsra emelt alacsony székfal (térdfal) az épületen belül faragott, fogazott soros, függő bojt díszes, körbefutó, többtagú koronapárkányt alkot. A bejárattal szemben a keleti falnál lépcsőfeljárós, három részes, növényi arabeszkekkel gazdagon díszített áron kódes (frigyszekrény, 1,5 x 9,5 m). A tóraszekrény félköríves, szárnyas ajtaja, valamint a fölötte lévő keretes mező levéldíszes, áttört, aranyozott faragványa iparművészeti remek. A zabludówi áron kódes így is azonban csak szerény előzménye a retábulumokkal vetekedő (Grodno, Sidra) és barokk oltárokat idéző (Lanckorona, Kozangrodek) grandiózusabb társainak. A keleti fal orommezőjében kis kerek ablakon (oculus) árad be a fény. Az imatérben középen két lépcsőfeljárós bíma (tóraolvasó emelvény). Oktaéder csúcsdíszes, lanternás, nyolcszögű baldachinját, és a lépcsők hozzá csatlakozó gúlatetős baldachinját csavart oszlopok tartják (a csavart törzsű oszlop a salamoni Első Templom két oszlopára emlékeztet). A kétlépcsős bíma nem unikum, sok helyütt előfordul (Lutomiersk, Nowi Miasto stb.). Bár a zabłudówi a 18. században készült, határozottan puritánnak tűnik a többi korabeli bímához képest. A lengyelországi (és általában a kelet-európai) tóraolvasó emelvények kioszk alakúak. Van köztük viszonylag egyszerűnek, dísztelennek látszó, ilyen a Janów Sokolski-i és a suchowolai is (bár ezek festettek voltak), van római kőépítményeket idézően masszív (Wolpa), van késő reneszánsz, korinthoszi oszlopos, timpanonos (Olkienniki), de a legjellemzőbb a Bernini-féle barokk bronz baldachin fából faragott változata: akad négyoszlopos (Gąbin), a zöm azonban nyolcoszlopos. A baldachin (a Berniniétől eltérően) nyitott, az S-alakban hajlított nyolc karcsú rudat fent középen abroncs fogja össze lanternát vagy koronát formázva (Szawkiany, Warka, Końskie). Ebben a bíma-családban márványhatású oszlopaival, áttört csipkét utánzó, akantuszos sátorlapdíszeivel, állatfaragványaival valószínűleg a przedbórzi viszi el a pálmát: ezen a szárnyalóan magasra törő emelvényen akár egy imperátor is elálldogálhatna.

A zabłudówi zsinagóga érdekessége az épülettől néhány méterre álló lapos sziklatömb. A helybeliek emlékezete szerint a kő az igazságszolgáltatás eszköze volt. Ezen korbácsolták, illetve vesszőzték meg a törvény ellen vétkezőket.

Állapot: elhanyagolt. Kívül-belül helyrehozatalra szorul.

2. példa

Kategória: Szakrális építmény. 
Típus: Zsinagóga. 
Vajdaság: Grodno. 
Helység: Wolpa. 
Cím: ulica Pliszcza.

Rövid leírás: A legnagyobb fazsinagóga Lengyelországban. Az imaterem négyzetes belső terét középen négy oszloppal alátámasztott, háromrészes, perspektivikus nyolcszögű boltozat fedi. Az oszlopok fölött korlátsoros dobon nyugvó, felül korlátsorral koronázott kupola nyugszik, közepén csepp alakú függődísszel. A három balusztrádsor magasságának és a talpukhoz kapcsolódó faragott bordűr (bojtos baldachinszegély) szélességének fokozatos csökkentésével az építők a valóságosnál sokkal magasabb beltér illúzióját keltették. Az épület alapterülete 20x24 m, magassága 24 m.

Történet: A helyi legenda szerint egyszer egy lengyel herceg utazgatott errefelé a fiával, és a fiú súlyosan megbetegedett. A wolpai zsidók önfeláldozóan ápolták, végül csodával határos módon meg is gyógyult. Megbecsülése és hálája jeléül a herceg annyi pénzt adott a helyi közösségnek, hogy abból (az egyébként nem túl tehetős wolpaiaknak) ilyen gyönyörű zsinagógára tellett. Az épület eredeti formájában egyetlen dongaboltozatos imatérből állhatott. Egyes források szerint 1643-ban épült. Többször átalakították, bővítették, ma ismert formáját 1781-ben nyerte el (ekkor restaurálták a fedélszerkezetet). A szejm ugyanebben az évben műemlékké nyilvánította a wolpai fazsinagógát. A cári hatóságok semmibe vették az országgyűlési határozatot.

Részletes leírás: az építmény a térbe írt geometria iskolapéldája. Modellje annak, mire voltak képesek az ácsmesterek százötven évvel ezelőtt. A barokk fellazítja a szigorú formákat, bonyolult, sokszor szeszélyes megoldásokat keres a monumentálisan mozgalmas hatás érdekében. Ugyanezen az úton járnak a kelet-európai zsidó ácsok. Kőépítményeknél (zsaluzás közben) szerzett boltozatépítő gyakorlatuk birtokában merész megoldásokkal kísérleteznek. Többnyire meglévő faépületekről lévén szó, céljuk a beltér magasságának növelése, a fedélszerkezet oly mértékű módosításával, hogy az ne menjen a teherelosztás rovására. Teret tehát az átalakítás során csak a fedélszerkezettől lehet nyerni. Az első lépés Pilica (1710): a dongaboltozatot kétsoros keresztboltozattá alakítják. A boltozatot a körbefutó koronapárkány támasztja alá, a középütt összehajló (függő) boltvállakat faragott fejezet fogja össze, mindegyikről a gótikából ismert pendant (függődísz) lóg. Ezután ugrásszerű változás következik: a két, három vagy még több keresztgerendás, ferde dúcokkal merevített szaruzatba fokozatosan és különféle alakokat öltve, a 18. század első felétől benyomul a fakupola. Ahogy a kupola magassága és térfogata nő, úgy fogynak a szarufák közül a keresztgerendák. A fedélszerkezet mindinkább a középkori (főleg angol) templomok csonka kötőgerendákból, íves támfákból kombinált, nagy fesztávot átfogó, csarnokoknál is alkalmazott, ún. hammer-beam (nyeregfás) szerkezetére kezd hasonlítani.  A változás az épület külső képét is érinti: az eredeti kétrészes fedél térdfalak, vízvetők, párkányok közbeiktatásával tovább tagolódik (Pohrebyszcze, Snitkowo), még jobban kiemelve az épületet a település házainak sorából. Néhol az összetett tetőre toronysisak kerül (Śniadowo, Szawkiany), a lépcsőzetes gúlaforma piramisra vagy pagodára emlékeztet (a rossz nyelvek szerint a fazsinagógák Isten földre ejtett, majd felemelt, majd megint elengedett harmonikái). Ám ennél lényegesebb a beltérben végbemenő fejlődés: a négyszög átalakítása nyolcszöggé. Żydaczówban (1742) még vízszintes rácsszerkezet és nyolcszögletű dob tartja a szerény méretű oktogonális kupolát, másutt (Janów Sokolski) a méretesebb, de visszaeresztett (a biztonság kedvéért alacsonyabbra vett) kupola a keresztgerendáról kap felfüggesztést: a függesztő székoszlopból csupán a bogyó formájú végdísz látszik. Innen ágazik el a fejlődés tovább: de akár kürtőszerűen szűkül a háromrészes oktagonális belső héj (Gwoździec), akár két nyolcszögű ernyő hajol egymás fölé, az alsó héj négy oszlopra támaszkodó kerek karzatsoros kupolanyílással (Olkienniki), akár ezek kombinációja – kettős héj, az alsó balusztrádsoros kerek nyílással, a felső visszafűzött, függesztett,pendant-tal (Grodno) –, az ácsmesterek egyre kevesebb teret hagynak a fedélszerkezetnek. A wolpai szentélytérre három nyolcszög alakú kupola balusztrád-koronás héjazata borul úgy, hogy a felső (legkisebb) boltozat vállai négy sudár oszlopról indulnak. A kupola fordított virágkehely módjára bomlik ki, szirmai szinte szétfeszítik a fedélszerkezetet. A szűkülve ismétlődő nyolcszögletű nyílásokban az összemetsződő élek és ívek, a boltvállak gömbháromszögeivel kiegészült konkáv felületek a földi szemlélőben a végtelenség érzetét keltik. Az építők a tört síkok nyelvén mondták el azt, amit a világ tágasságáról tudtak. Egyikük gondolatait egy céhkönyv margóján olvashatjuk: „ahogy az erő alábocsátkozik és fokról-fokra szétárad a térben, ugyanúgy össze is szedi és fel is emeli a hozzá igyekvő gyengeséget.”

Az épület állapota: kielégítő.

3. példa

Kategória: Szakrális építmény.
Típus: Zsinagóga.
Vajdaság: Lwów.
Helység: Hodorów.
Cím: ulica Sobieskiego.

Rövid leírás: Az imaterem feltehetőleg 1642-ben épült. Többször átalakították. Négyzetes belső tere két lépcsőnyire süllyesztett. A fedélszerkezetbe írt dongaboltozat kettős gyámívre támaszkodik. Kiegészítő melléképületek.

Részletes ismertetés: A zsinagógát utoljára 1908-1910 között újították fel. Ekkor az építmény szerkezetében, külső megjelenésében lényeges változás következett be. A főépület hagyományos két részes, felső részén alulkontyolt, alsó részén sátortetős fedele sima nyeregtetőre egyszerűsödött. Igaz, hogy a déli sarokpavilon gerendafala helyén egy korábbi beavatkozás eredményeként addigra már meszelt vályogfal fehérlett, ám a meredek féltetőkkel, vízvetőkkel tagolt nyugati homlokzat még őrizte az eredeti arculatot. Az átalakítók kizárólag a térnyerést tartották szem előtt. Az előtér a női karzattal mindkét szinten jelentős mértékben megnőtt, és ma a főépület fedélszékét merőlegesen metszve, ahhoz egyenrangú tömbként tapad. Tagolást, díszt nem, csak nyeregtetőt és (a női karzatra tett vaskályhához) kéményt kapván, függőleges deszkaborításával, jellegtelen ajtajával és rendezetlen kiosztású ablakaival egy barakképület képét nyújtja. Az eredeti zsindely héjat horganyzott bádogra cserélték. A főépülethez kétoldalt csatlakozó női imahelyek féltetejét az ablakszint alsó vonala fölé emelték. Jelenlegi külseje alapján a hodorówi „öreg” zsinagógát (az utazgató Orszanski hercegnek az odavalósiak azt mondták: ötszáz éves) senki sem gondolná isten házának. Ám ha belépünk az épületbe, a szentélytér alaposan rácáfol az iménti feltételezésre.

A festés: A férfiak imatermének falait és a mennyezetet mindenütt festés borítja. Növények és állatok ötlenek a szemünkbe olyan gazdagságban, amilyen csak a gótikus miniátorok imakönyveiből vagy a reneszánsz flamand kárpitokról ismerős. A bejárati szárnyasajtót, az összes ablakot virágos indázatok és arabeszkek szegélyezik, a mennyezeti medaillonokban jelképes állatok. Az alsó ívmezőben párduc, strucc, kakas, ülő medve, szarvas, oroszlán, gazella, páva, a szegletekben kővázás palmetták.  A felső ívmezőben szimmetrikusan egy-egy városvivő elefánt (az egyiket gólyák veszik körül), bagoly, két majom, gazella, álló medve. A boltozatot alsó szélén növényi virágos-arabeszkes bordűr szegélyezi, keleti és nyugati végén egy indázatos és egy vázás-virágos mintás sáv zárja le. Ezeken belül a négy sarokmezőben egy-egy jelenet a gonosz kísértéseivel (vagy a külvilág erőszakosságával): héja rabolja el a csirkét, farkas a gidát, griff a nyúlfit, róka a kislibát. E jelenetek között (az északi oldalon) félköríves záródású mezőben ülő medve, ölében két virágzó növénnyel, vele szemben (a déli oldalon) egymásba kapaszkodó (harcoló?) hímoroszlán és egyszarvú. A boltozat közepén kör alakú medálban koronás kétfejű sas, mindkét karma közt nyúllal. Körülötte egy-egy kisebb medálban körkörösen a zodiákus jegyei. A zodiákus és a sarokjelenetek közti teret szintén állatok tölti ki. Egy-egy ló az északi, egy-egy nőstényoroszlán (párduc?) a déli oldalon. Mellettük egy-egy medálba írt szöveg, címerállatok tartják, egy-egy pár oroszlán-, illetve kecsketestű, és mindkét esetben halfarkú csodalény. Továbbá két lúd, a nyakuk keresztezi egymást, és két tyúk, egymással szemben. Ezt az állatkavalkádot a zodákius keleti végében egy hal, nyugati végében három körbefutó, összesen csak három (!) fülű nyúl egészíti ki. A félköríves keleti orommezőben, felcsavart vörös függöny alatt, középen virágos vázával elválasztva, egy-egy város látképe, a házak mellett a természetben egy-egy hímoroszlán.

Az ívmezőkben a zöld, a boltozaton a vörös a domináns alapszín. Az ábrázolásban e két kiegészítő szín játékán kívül a világos és sötétebb barnák, a szürkék különféle árnyalatai hangsúlyosak. Tényleges sárgák sehol, kékek csak a boltmező indázatában, illetve a zodiákus egyes jegyeiben. Az oldalfalakon leveles-virágos indázatok az ablakközökben négyzetes, az ablakok alatt kerek kartust fognak körül. A kartusokban imák, midrási versek, közmondások. A díszítés Jiszroel Mordechaj Lisnicki munkája. Valamikor 1714 előtt készült, mert ekkor a már megfestett mennyezetet vaspántokkal erősítették meg. A festés restaurálására 1895 és 1905 között került sor.

Lisnicki nemcsak a hodorówi, hanem az 1915-ös harci cselekményeknek áldozatul esett gwoździeci zsinagóga kifestésében is közreműködött.  Annak a jeles festőcéhnek volt a képviselője, amely a 17.-18. században kidolgozott ikonográfiai program szerint díszítette a lengyelországi zsidó közösségek imatereit. Ezekből a falfestésekből nagyon kevés maradt ránk épségben. Habár a minta- és színhasználatban voltak eltérések, és az épület formája is meghatározta a festői programot (pl. Gwoździecben tölcsérkupolán dolgoztak a mesterek), valamint a helyi közösség (a rabbi) kívánalmainak is eleget kellett tenni, a fazsinagógák festői hosszú ideig egy nyelvet beszéltek. Koncepciójuk lényege: a szentély a teremtett világ kicsiben. A menny sátra borul a hívők fölé: tükör és tanítás is egyben. Tökéletes és teljes ez a világ, bár veszélyekkel teli. Bizonyos képi utalások (a medve a feje fölött egyesülő két fával, az oroszlán és egyszarvú kettőse, a mennyei Jeruzsálem) a messiási korral állnak összefüggésben. A zsinagógafestők olyan (végső soron ókori eredetű) vizuális nyelvet beszéltek, amely a modernitás beköszöntével és a dekorativitás térhódításával fokozatosan elvesztette mondattanát, alanyait és állítmányait, csupán a jelzők maradtak meg belőle.

Az épület állapota: szilárd.

Javaslat: helyes volna az eredeti arculat visszaállítása.

Összegzés: Lengyelország mintegy 1500 zsidók lakta településén jelenleg száznál több fazsinagóga áll. Javarészük düledező, toldott-foldott, szegényes épület. Ám még ezek némelyikében is komoly művészettörténeti értéket képviselő belső díszítés rejtőzik. Véleményem szerint legalább 50 épület méltó volna a műemléki védelemre vagy a műemléki jelentőségűvé nyilvánításra. Valamennyi fazsinagóga a lengyel épített örökség elidegeníthetetlen része, ugyanakkor az európai (népi és szakrális) faépítészet önálló „hajtása”.

Kelt Varsó, 1929. január 4.

Szymon Zajczyk művészettörténész, tudományos munkatárs

*

Melléklet

fShare

Tweet