Mindegy: dermedt, szurokszín lávasziklák
merednek vagy holttá repedt fehéres-sárga
arc kerek-szögleteséből les a gyerekkori szik rád.
Hogy ráismersz vagy nem, tétlen-tevékeny vulkanizmusára.
Mindegy: ló tapos el, vasalt kerék zúzza
be mellkasod vagy fejjel esel hat emeletnyi
magasból ablakmosás közben az útra,
s szétfreccsenő agyadat úgy kell összeszedegetni.
Mindegy: álmodban rántja ki csipesszel,
amit legjobban féltesz, mert elvehetetlennek tartod,
vagy a korahajnali köd fojtó vánkosa nem ereszt el,
szuszt sem hagyva benned, míg majd előrecsuklik a tarkód.
Mindegy: a hármasával vett lépcsőfokok egyike marad ki,
mikor kedvesedhez rohansz, vagy tőle hazafelé siettedben
(bőröd még vele társalog) kamionnak rohan a taxi,
hogy nincs rá tanú, ki szúr le éjjel a sarkon, vagy vannak többen.
Előre láthatod, mintha nagyfelbontású légi felvételt látnál.
Retteghetsz percről percre: a kor, a szív, a szűk ér vagy Isten keze büntet.
Veheted úgy, hogy éltél, s így több vagy a halálnál.
Vagy csődtömeg borít, mártírhalom, s csak zsugorodsz alatta. Mindegy.
