Hogyan lehetnénk teljesek?
A magunk gyarló módján persze.
Hogyan ülhetnénk körbe, ha asztal nincs,
egy szőnyeget.
Hogy arról együnk.
Nem, ne legyen örök a mi eledelünk,
de azért ki se fogyjunk belőle.
Majd néha szünetelünk.
Csak lennél már itt.
Hiába él bennem ősbizalom,
meg-meginog. Babonás vagyok: az ilyen
bajelhárít.
Azt mondom hát: nem-énem
mulasson nem-éneddel, míg velem te.
Egymást laktassák, szőnyegünk koptassák.
Ők ketten: mi négyen.
