„Kurva keféljen, szopjon, adózzon! –
Mert ez a normális. Az a perverz,
nem, amit ők hirdetnek a téren?
»Áldozat minden utcai ringyó.«
És »megalázott«. Hallja-e, szomszéd?
Nézte a tévét? Tüntet az, úgymond,
»kuplerosok, kétoldali pártok«,
rendőrök ellen pár eszelős nő!
Leszbikusok mind, antifaszisták!
Jönnek a szexnek ártani! Csak mert
bennük »az erkölcs ollója« nem nyílt
széjjel eléggé, gondolat és tett.
Felteszik: más is éppolyan »intakt
és szuverén«, mint ők! – Belebuknak.
Nem nő a valóság. Rajta erőszak
nem tehető. Szintúgy a szokáson.
Ára van és kész. És piac is van.
Felhozatal, sőt munkaerő is.
Van, aki önként. Mért ne tehetné?
Dolgozom én is. Dolgozik ő is.
Tudja, mi az szerkeszteni, szomszéd?
Mások után átírni a cikket?
Nyelni miatta? Hónszagu pénzért
nap nap után a lelkem eladni?
Azt hiszi, ez volt életem álma?
Csak kitanultam. És beletörtem.
Nyisson a bordély, és tömörüljön
rendes iparba az, aki űzi!
Bárca legyen, meg orvosi kontroll!
Semmi bajom a prostituálttal.
Nőben ilyen természetü sok van.
Érti a dolgát. Szakmailag jó.
Mindig is voltak: templomi kurvák
és hadi kurvák, márpedig templom,
háboru mindig lesz. Tuti, hogy lesz.
És ha az asszony nem: hova menjünk?
Nincs duma, menzesz, semmi körítés.
Gyors, sima ügy, fantáziajáték.
Megfizetem, na. Akkor enyém, nem?
Én is verem őket, ők is verik. Ennyi.”
