(A lift zárszava)
VI.
Öcsédbe vagy itt legfelül szerelmes,
fordítónő, cégek bedolgozója,
de agyadra megy titkos szenvedélyed,
és egyszobádat hegymászó bakancsban
trappolod körbe éjszakánként, többé
ki sem mozdul a szürke árny, a püffedt;
szerelme hordja neki büntetésből
(a családos, az ép) a mindennapi ételt.
V.
Eggyel lejjebb: gyönyörű lány leszel,
de anyád púpos, apád pedig nincsen,
és rókatündér anyád minden férfit
el fog még forró ágyadból szeretni.
Átplasztikázod arcodat, az átszabás
sem csökkenti a vonzerőd azonban,
csali maradsz, amíg csak menstruálsz,
a csengettyűző boszorkánykacajhoz.
IV.
Negyediken: kifosztott üzemgazdász,
négy lakásszövetkezet kárvallottja;
utolsó dobásod, korláton átvetődsz –
hogy mégse szállhass ki, hogy visszajárj,
lakásod kulcsaként fordulj a zárban,
hevülj és hűlj, kerámialap, tűzhelyen,
vagy özvegyed nyomkodjon minden este,
száz csatornához a távkapcsolót.
III.
Elszállt performer, „unikális” művész,
azt hirdeted: nincs festés, nem kell vászon,
a katarzis a „paratérben” zajlik,
fizessenek a fingodért is; aztán
(izomsorvadás) nyaktól le megbénulsz,
hordágyon tologatnak ki a harmadikról,
és úgy érzed, Szent Lélekkel betelten
pingálsz otthon havas fenyőket, angyalt
meg bárányt: fekve, szájadban ecsettel.
II.
Rendőrségi fogdából hozott bolha,
a másodikon csípjél az ölebbe,
a házmestert harapd meg a bokáján,
rúgd fel a szomszéd kaktuszát a gangon,
mérges tüske, macska mancsába fúródj,
karmolj bele egy kisgyermek szemébe,
és így tovább, ne tudd, honnan hová mégy,
csak árts vakon, és azt se tudd, hogy ártasz.
I.
Csak majdnem, mindig majdnem; mintha aznap,
csak aznap nem fogadnál, peres ügyvéd;
vagy hirtelen csapnál új kutatásba,
bár évtizedekig ültél a témán;
vagy nem bízva tovább a természetes útban,
lombik programra váltasz – így keresnek,
ám sosem érnek el a nagy felfedezések,
előérzetük zörget csak az elsőn.
Fszt.
Koldus vagy, énekes, elment a hangod,
a földszinten vered az üvegxilofont,
esik a hó, karácsonyt vársz, és nem jön,
a lakásokban fény, a lila alkony,
papírba göngyölt hát-mik-is potyognak:
a tizes, huszas, százforintos érmén
előző életeid egy-egy arca néz rád:
hideg van, toporogsz, nem válthatod be.
