Költőpárok

Merítés

Kísértetet, megfogtak, nőstény borzot,
falusiak megsütöttek, megettek.
Mint hazáját eláruló kokottot
egy garnizonban karddal kettészeltek.

Mikor nagylánnyá avatásom zajlott,
hegyeinkben sárlavina támadt,
a csuszamlás az áldozati csarnok
alá temette húgomat, anyámat.

A holdat a hazárd nap lenyilazta,
az égi farkas állta lelkem útját,
a skorpió a napot megharapta,
magadba gyűrtél, földi nyomorúság.

Vérzéskor kezet marhahúgyban mostam,
utódot szültem elhunyt rokonomnak,
apámmal hálva üdvösséget hoztam,
nem néztem gyíkra - tejem elapadhat.

Dögvészes katonák közt, bak nyomában
futottam pártában, vak rémületben,
szomjan veszésemig a sivatagban
a pestisdémon menyasszonya lettem.

A holdat a hazárd nap lenyilazta,
az égi farkas állta lelkem útját,
a skorpió a napot megharapta,
hánytál-vetettél, földi nyomorúság.

Vetélytársnőm sátáni erejével
romolhatatlan részem elorozta.
Gurum a nászágyában csábított el éjjel,
vörös vulvát sütöttek homlokomra.

Harcba kísértem homoklakó férjem,
marék árpán, szárított sáskán éltünk,
átfúrták bottal arcunk, lázadókét,
ketrecben tartva ölt meg ellenségünk.

A holdat a hazárd nap lenyilazta,
az égi farkas állta lelkem útját,
a skorpió a napot megharapta,
kiadtad részem, földi nyomorúság.

Barna köpenyes férfi jött el értem,
jobb szeme töppedt szőlő, ostor nála.
Amíg a fáklya le nem ég a téren,
ki kellett volna térnem, gyúlt a máglya.

A szentély porát ittam a pohárból,
rám olvastak, hogy méhem feldagadjon,
kígyókat szoptattam a túlvilágon,
majd fiút szültem, aszott öregasszony.

A holdat a hazárd nap lenyilazta,
az égi farkas állta lelkem útját,
a skorpió a napot megharapta,
rám sötétültél, földi nyomorúság.

Ki voltam téve, lánygyermek: az égből
víjjogó madár szállt alá keringve.
Üres leves, kenyér vadgesztenyéből
a fejadagom, fűrészporral hintve.

Ingóságomat szomszédasszonyomnak,
hosszú hajam gyújtózsinórnak adtam,
egy halom hamu, leróttam adómat,
kitörölt könyvéből a mondhatatlan.

A holdat a hazárd nap lenyilazta,
az égi farkas állta lelkem útját,
a skorpió a napot megharapta,
láttam az arcod, földi nyomorúság.

Visszhang

Legfrissebb művek

Krokodilopolisz - blog

Kapcsolat