1
Mint mikor a cigánykereket hányom,
kört ír a lábam, talajt fog a kezem,
földet az éggel cserélődni látok,
ütemre fordulok és forgatok világot,
rajt nélkül indulok, cél nélkül érkezem,
a felnövés is így megy valahogy,
pörgésből bontakozó állapot:
a viszonyaim visszájára vágyom.
Anyám a lányom.
2
Utas vagyok, tagja egy láncolatnak,
az összes szemet, kényszer, lemorzsolom,
vérlemez, úszom, érhálózat foglya,
kifürkészhetetlen indíttatásokra,
botrányos boldogság, homályos borzalom
sodornak messze eredetemen túl,
a ráérzés repedt harangja kondul,
e testben jártam már, emebből kitagadtak,
kutyáknak adtak.
3
Piacra jártam, lovagolni vittem
a milliomosnő gyerekeit,
takarítottam gyárban, irodában,
inkább a múltban éltem, mint a mában,
egyenruhát hordtam egy ideig,
az épet láttam, nem a beteg roncsot,
helyesnek véltem bármilyen parancsot,
ragyogó idő volt, ebben a hitben
ennyire vittem.
4
Újabb esély: a szépségem a pajzsom,
modellt ülök vagy manökenkedem,
klasszikus arcél, idolszerű termet,
adóztatom a bámuló figyelmet,
hibátlan tárgy, érzéki, szenvtelen,
lekaphat bárki szénnel, meg is foghat,
lapockám, tarkóm közkézen foroghat,
az más a fotón mégis, más a rajzon,
én mélyen alszom.
5
Egyszer a tiszta színek berekednek,
az együttérző mosoly arcul üt,
csak gnómok néznek rád a visszapillantóból,
úgy érzed, a megfeszített is pózol,
a nap csupa elvetemültre süt,
mint a csuklás, úgy ráz a létezésed,
tolófájás, idő van, le ne késsed,
egyszer, szülője saját személyednek,
beérsz, leszednek.
