Christof Thoenes: Raffaello
Rose-Marie és Rainer Hagen: Bruegel
Valaki feljelentette a jeruzsálemi Jahve-templomot a felettes görög hatóságoknál adóvisszatartásért. A besúgó szerint a zsidók megszámlálhatatlanul sok pénzt rejtegetnek a szent helyen, messze többet, mint amennyit az áldozati költségek indokolnak. Ideje, hogy a király a körmükre nézzen, és behajtassa jogos járandóságát. Palesztina akkori ura, IV. ("Előragyogó") Szeleukosz kancellárját küldi a városba megbízottként. Héliodórosz ("a Nap ajándéka") szétnéz a zsidók Úristenének hajlékában, és megállapítja, hogy ott valóban nagy mennyiségű aranyat és ezüstöt tárolnak engedély nélkül. Oniás főpap állítása szerint a kincs az özvegyek és árvák letétbe helyezett pénze, de ezen a megbízott csak kacag. Testőröket vesz maga mellé, és betör a templomi kincstárba. Ezt a pillanatot, amikor éppen megszentségtelenítenék Jahve hajlékát, örökíti meg Raffaello egyik legattraktívabb vatikáni freskóján, a Héliodórosz kiűzésén. A hatalmas, mintegy tíz méter széles, félkör alakú ívmező gerincét a templom vaskos reneszánsz oszlopai és a távoli ég félköre felé rövidülő aranyos kupolaívek sora alkotja. A háttérben az oltárnál fohászkodó főpap és férfiak sokasága, a kíváncsibbja már az oszlop lábazatára is felmászott, hogy mindent lásson, sőt a kép bal oldali előterében gyaloghintóján maga a megrendelő, II. Gyula pápa (Il terribile, "a Borzalmas") is jelen van az eseményen. Őszentsége svájci gárdistái között az "isteni" Raffaello félprofilja is ránk néz, mellette asszonyok, lányok, gyerekek merednek és mutatnak döbbenten a kép jobb oldali előterében zajló drámára. Ott ugyanis ágaskodó fehér ló patája alatt földre roskad Héliodórosz: lelki szemei egy rátámadó aranyvértes lovast és két erős, őt vesszőző ifjút vizionálnak, és a csapásoktól mozdulni sem bír. Lovast és lovát, valamint a két vesszőnyalábos ifjút mintha viharos szél fújta volna a templomba, levegőben úszó testük, lobogó hajuk és köpönyegük mintha magát a pápa óhajtotta "keresztény nemezist" jelenítené meg. Az aranykorsóból földre ömlik a pénz, az adóvégrehajtók egyike már lerogy a lórúgástól, másika még mit sem észlelve görnyed egy pénzesláda alatt. Eddig a Raffaello-minta. Most jön a Bruegel.
Valahol a szavojai Alpok égbe törő sziklacsúcsai közt páncélos katonák vasszürke folyama, vagy inkább hegyi patakja kanyarog a szűk szurdokokban. Bal felől, valószerűtlenül távol a tenger sejlik, mikroszkopikus méretű hajókkal, babaszántóföldekkel a partján. A szirtekkel vetekedő méretű fenyők lándzsahegyei a felhők takaróját döfködik. Elől mennek a lovasok, mögöttük a mélyből előbukkanó lándzsás gyalogosok. A közeli homokszín kőtömbök
a hegyek közt, a láthatár mélyén, jobb oldalt fekete fákba, szurok égbe olvadnak fel. Ember az ilyen tájban csak a rövidebbet húzhatja. Mintha itt-ott megakadna a menet. Strucctollas kalpagos, napsárga ruhás előkelőség ül álló almásderesén a szemlélőhöz legközelebb. Odébb, az út mellett (nekünk háttal) fenyegető jelenség: fekete kalapos, fekete ruhás lovas, egyes művészettörténészek szerint ő volna Alba herceg, akit a németalföldi zavargások leverésére küldött a spanyol király. Valaki az egyik sziklaplatóra mutat: ott egy kicsi, kopasz ember (nekünk háttal) leesett a lováról, a nyerge is félrecsúszott, a lova is lehasalt a földre. Van, aki felsegítené, más ijedten a fejéhez kapva bámul az égre, a köröttük levő katonák elmosódó arca szintén felfelé nézni látszik, vértjükön miniatűr pettyekben visszacsillan a fény. De hogy miért esett a földre a kopasz, és hogy honnan jön itt bármiféle (pláne vakító) fény? Erre vonatkozóan csak a cím ad eligazítást: Paulus megtérése.
Héliodórosz is megtért, csak előbb még bénán feküdt a hordágyon. Paulus (nevének jelentése "kicsi") három napig nem látott az esés után. Raffaello is, Bruegel is színpadiasan jelenetez, csak az egyik direkte teátrális, a másik áttételesen. Raffaellónál a templom szimmetrikus beltere mélyül drámai végtelenséggé, Bruegelnél az átlóra komponált természet, a "világtáj" látszik magába veszejteni a partra szállt expedíciós hadsereget. Bruegel remeke mindössze másfélszer egyméteres táblakép.
Két népszerű, megbízható, jól fordított festőmonográfia, ott a helye gimnazisták, egyetemisták könyvespolcán.
Mindkettő Taschen/Vince, 2006
