Kovalovszky Márta: A modern magyar festészet remekei
Nem tudom, mi számít a festészetben remeknek: a manuális tudás, az invenció, a festői nyelv hitelt érdemlő ereje, vagy mindez együttvéve? Mi indít meg a téglalap alakú síkra kent színekben, vonalakban, foltkonstrukciókban? Mi minősít jónak egy nonfiguratív kompozíciót és mélynek egy portrét? Hát nem evidens a hatás? Miért kell hosszú áttekintő bevezetést kanyarítani a "mesterek" panteonja elé, amolyan eredettérképpel ellátni a "magyar modernek" gyűjtőnevű folyó- és tórendszert? Lehet, hogy szemünk iskolázottsága még mindig a "klasszikusokhoz" tud csak viszonyítani? Miről van szó a modernitásban? Szétesésről? Ha igen, mit tartanak egyben, mit fognak görcsösen keretbe a festők? Ha nem, akkor mit állítanak?
Kovalovszky Márta áttekintő tanulmánya olvasmányos, a festészetet mint stílustörténeti eseménysort tárgyalja. Tartózkodik az ítéletektől, a művészek egymáshoz való viszonyítgatásától, sokféle irányzatra fogékony, jelzői varázsosak. Aki ismeri a mai műleírások szárazságát, a szektás elfogultságot, értékeli ezt az árnyalt "szakpoézist". Ugyanakkor hiányolja az ízlés elbizonytalanodásának, a megrendelő és közönség nélkül maradó modern művész dilemmájának ("Kinek is festek én?") feltárását. Ez a diplomatikus nyelvezet és baráti szemléletmód arra sem keres választ, hogy egyes alkotók esetében (Mednyánszky, Vajda Lajos, Ámos Imre) mitől robbannak szét a konvenciók burkai, mitől üti át a kép az elviselhetőség határát, a dráma a tetszetős látszatot. Kovalovszky mind a száz festőről érzékletes, olykor kifejezetten költői hangvételű miniesszét rajzol, de hogy sok esetben miért nem katartikus erejű apokaliptikus műveik (pl. a második világháború alattiak) képviselik alkotóikat, miért a szelídebb, mélább, derűsebb vonulat érvényesül általában az albumban, azt csak találgatni lehet.
Reprezentatív könyv, attraktív képekkel, tehetős vásárlórétegnek.
Corvina, 2005, 223 oldal, 9900 Ft
